Márciusi morze

Fantasztikusan indult a reggel azzal, hogy sütött a nap, egészen 10 percig, amikor is a Clapham park előtt láttam egy nagyon csúnya balesetet: teherautó kontra személygépkocsi-az autó elejéből nem maradt semmi, a volánnál egy nő feküdt eszméletlenül, míg a teherautó sofőrje sokkos állapotban ült az útpadkán. A mentők nem értek még oda, úgyhogy percekkel azelőtt történhetett a baleset-itt nagyon gyorsan reagálnak a riasztásokra, de már sokan álltak körben, telefonálva, bámészkodva. Én eltorzult arccal továbbmentem-azt nyugtázva, hogy bizony értékelni és megköszönni kell minden napot, és mindenkink-mindenünk, ami van. Két hete egy motorost ütöttek el a Harrow road-on-arrafelé annyira hülyék az emberek, és nem tudnak vezetni-, az is szörnyű volt. Egy időben gondolkoztam azon-1 éve-, h elmegyek mentősnek tanulni- itt, mert éppen elég stresszes szakma, nekem való-de hamar rájöttem, h az első súlyos sérültnél kitaccsolnék.
Betértem a postára-ez egy elég fontos mozzanat volt ma, majd később visszatérek rá-de most nem. Hi-hi-reméljük a legjobbakat. Nagyon reméljük.