HÁ-HÁ-HÁ

Nagyobb a vádlim átmérője, mint B.nek:) 37 cm, míg neki 36cm, a bokám pedig 19 cm-legyen őzike-, neki 21cm...háháhá, ez nem tetszik neki. Mindenünk megmértünk, de legyen ennyi elég mára ;-)

Phoenix House. Dögunalmas emberek.

Második napja olvasgatom a Phoenix House honlapját, jelentéseit, állásait, kb 1 év után !!! először-újra-ez azért fáj. Az előbb tudatosult, hogy most van ebben egy adag megfelelés-szakmát kezdek tanulmányozni-komolyan -, megyek haza, és még nem dolgozom szocmunkásként...: emlékszem, amikor Csubi augusztusban megkérdezte, hogy az vagyok-e má' itt, aszt mondtam, hogy nem, mé'nem? Mitmivanmá'? És tényleg...
Azért azt még mindig tök jó látni itt, hogy az Európai Terápiás Közösségek Szövetségének honlapján ott van a drogambi és Gyuri neve. Mindegy, tervezem a stratégiát, felkészülök, és ha mást nem is (GSCC regisztrációm még nem lévén), kisakkozom velük egy önkéntességet egy időre. Meglepő, hogy Londonban 4 főnixes (most már így írom) hely is van, ebből egy nappali-közösségi ellátó, egy pedig bentlakásos vmi... Rehab csak nem lehet-a belvárosban...kitudja...de ez a kettő közel van a lakásunkhoz, ez dulva. A GSCC regisztrációra meg 16 hetet írnak határidőnek, de sztem meglenne az előbb. Jut eszembe Bence WRS-e is kész, kb egy hét alatt elküldték a kártyáját, az útlevelét rögtön visszakapta és büntit sem fizetett...pedig augusztusban kezdett az Evans-nél...tök jó.
Az elkövetkező napokban sokat fogok dolgozni, azt hiszem, inkább az elkövetkező két hétben, ami nem baj, sőt. Azért vasárnap szeretnék elmenni Attiláékkal bringázni, ha lesz. Fura, hogy most kezdett el izomlázam lenni, pedig december óta biciklizem, nem értem...és fájnak a lábaim esténként, mintha nőnék...:( B. azt mondja, ez jó, nőnek az izmaim....nos a lábammal elégedett vagyok, oda nem kell több, ellenben a kis úszógumik eltűnhetnének, azt jobban értékelném.
És ez megintcsak fáj, de vannak dögunalmas emberek...ez is fura, régen vettem már ilyet észre, vagy nem is tudom, nem emlékszem ilyenre mostanában, persze másnak meg én lehetek dögunalmas. Úgy értem, hogy beszélt hozzám, de nem tudom mit, mindig ugyanazt, nem is emlékszem, de kb ilyen kaja, család, munka, mindig ugyanazokkal a szavakkal, uaazt, uaazon a hangszinen, ami még kellemetlen is, és minél többi infó egy szuszra persze. A hangra kifejezetten érzékeny vagyok, nem birom pl. ha vki üvölt vagy nyávog...(Múltkor az egyik kliensemnél bekapcsolt a tűzriasztó, sütöttem és nem akarta abbahagyani, 3 percenként bekapcsolt, hiába lőttem le, rosszul leplezett mentális sokkot kaptam attól az éles hangtól, aztán fél óra múlva abbahagyta, persze még füst sem volt.)
Egész plofi lett B. haja, egyre jobban vágom már, most lehetett az 5. alkalom, kb, ez most tényleg jó fazon lett: hajnyírógép, olló, fésű-én szolid punkosra vágtam volna, muhahhaha, de ő átmenetet nyírt hozzá, de jó, így is...így jófiúsabb...a lányok, meg mint tudjuk a rosszfiúkat szeretik, szóval nyugodt vagyok.
Áháhá, megjött B. és hozott egy csokor piros tulipánt nekem!:) Organic Passata-s üvegbe tettem....

Battersea Power Station

MÁS: még csak ennyi: amikor átmegyek a Vauxhall-hídon, gyakran teszem, akkor jobbomon a London Eye balomon pedig a Battersea Power Station (a London Eye gagyi). Amikor Pimlicoban dolgoztam R.-rel, vagy még előtte a cseh kollegámmal, Martinnal, akkor pedig előttem volt ez az erőmű. Bence, amikor meglátta, odavolt érte, hogy milyen jól néz ki és szuper, én meg majdnem kiröhögtem,hogy necsináldmárugyanmárezvalamifiúsdologlesz. Nos, igaza volt, egyszerűen lenyűgöző!!! Ma a Chelsea Bridgenél voltam, pont előtte mentem el, alig tudtam róla levenni a szemem, egyszerűen nagyon király!!! Hihetetlenül frankón néz ki, le fogom fotózni, addig is teszek ide képet róla, de én jobbat fogok csinálni, 100-szor, ha pontosan előtte állsz, letaglózó, nemtommér...:)

A birt police is szolgál és véd

Ma reggel mentem le a Brixton Hill Roadról, hajnalok hajnalán fél 8-kor (szép napfelkelte volt) , ilyenkor különösen figyelem az utat, nem akarok defektet kapni szombat éjjel eltört sörösüveg szilánkoktól, aztán látom, hogy egyszer csak tiszta víz az út-ami egyáltalán nem különös, főleg itt, biztos mossák-de nekem rögtön az kell, hogy az eszembe jusson...háhá, biztos vérengzés tört ki itt pár órával ezelőtt, meghaltak 3-an, és most fertőtlenítették, tisztították az utat-nem mintha az egész rögtönzött fantáziálásomnak egyáltalán lenne értelme, hiszen, akkor gyilkossági helyszín lévén körbe lenne kerítve, de mindegy. Majd megelőzöm az előttem tökölő buszt, és látom, nem viccelek, vagy 10 rendőrautó, ha nem több, parkol mindenfelé, személyautók és két kisbusz is (ha így hívják?), az egyik benti utcában pedig egy 30 fős csapat verődött össze fekete sihederekből. De gyilkossági helyszínre utaló elkerítés nincs, szerencsére. Azért érdekes látni ezt a 'jelen levést' a hatóság részéről..Amikor a minap mentem interjúra, akkor is rendőrségi akció volt azt utcán, bekerítéssel, rajtaütésel, legalábbis így nézett ki.
Míg amikor Csabánál laktunk a Mile Enden, az egyik lakótársa, a már Bristolban született kínai William (tessék röhögni kérem, csak a képzettársításon, kínai és Will-nek hívjuk) mondta nekünk, hogy ő Londont a legbiztonságosabb helynek tartja, ahol valaha élt. Bristolban járt egyetemre, és azt mondta, az ottani, vidéki angol srácoktól sokkal több atrocitást szenvedett el, és általánosan is sokkal több volt, mint itt, vagyis, itt egyáltalán nem is érte semmilyen-valószínű, hogy nem is fogja, most már ő is rendőrnek állt.

Némi frizbizés...

Akadt ma délután egy kis időnk, és ezt a csodás, napsütéses, tavaszi fél-napot kint kellett tölteni. Én először urbán trippen voltam, és a belváros-Temze-part felé vettem volna az irányt, de végül B. ötlete lett a nyerő, Battersea Park, fagyi, frizbi. Nem dobáltunk vmi sokat, nekem nem is ment, mert meghúzódott pénteken vmi ott belül a jobb felső bicepszemben (ha egyáltalán azt ott bicepsznek hívják), egy kiadós masszás enyhítette, de még mindig nem tökéletes...fagyiztunk, de reggel nem tudtunk kávézni, így én nyűgös voltam, egyébként is vmiért egész nap, aztán meg nagybevásárlás a S.-ben, teák, kávé és még ezer dolog, döglassan tekertem... holnap pedig mindketten dolgozunk. Ezért nem tudunk Attiláékkal tartani (Bence ismerősei) közös bringázásra, ami nagyon kár.... Nekem mindig viszonylag flexibilis az időbeosztásom, és eddig mindig a péntek-szombatot kértem szabadnapra, mert B.-nek is akkor van, de most lehet hogy váltanék szombat-vasárnapra (most épül föl esetleg egy új kliennsel egy rotam, de még nem vagyok benne biztos, jó problémás eset:), egyébként is kellene mindkettőnknek egy kis "szabad" levegő a másiktól, úgy értem szabadidő a másik nélkül. Én is nagyon szeretek egyedül lenni, B. is-és mostanában túl szorosan élünk-najó, nem túl, de nah, szorosan...de olyan kár viszont, ha vasárnapi programban nem tud benne lenni. Annáékkal is beszéltünk vmi közös főzést, de mikorra vajon, köv. vasárnap? Talán...
Jah, sárkányoznék!, már máskor is foglalkoztatott, jó buli...itt meg mindig van szél, ezért nem lehet tollasozni a szabadban (a fsza gyors camdeni frizbimet kétszer is majdnem felküldtük a platánra, a szél is segített, de bénák is voltunk mondjuk), nah, szóval kitaláltuk, hogy mindketten csinálunk 1-1 sárkányt, és megnézzük, h melyikünké a jobb, de én már most tudom, h jelenleg B. helyzeti előnyben van több tekintetben, 1. ő gyerekkorában is csinált, míg én nem, 2. fiú, 3. türelmesebb, mint én, jóval 4. veleszületett érzéke van bármi megjavításához, szét- és összeszereléséhez...úgyhogy én először elkezdek utánajárni a neten, mi a dörgés.
Rohadt nyűgös vagyok, nincs kedvem dolgozni holnap, hisz vasárnap!!!, és Nóri se vette fel nekem a telefont, ez mondjuk nem meglepő-tesó, téged sose lehet elérni, 10-ből egyszer....amúgy örülök, hogy érdekel a haditechnika, meglepő egy lánytól, de vagány, és ha eljössz ide, megnézheted az összes hadtörténeti múzeumot, kiállítást itt, a Belfasttal az élen.

Malév-márc.26-ápr.11.otthon!!!

Már hihetetlenül várom...ma először tervezgettük B.-vel., hogy akkor ki hol hány napot lesz, mikor együtt blablabla...Azért Malév, mert olcsóbb volt, vicc nem? Olyan jó lesz újra jól megölelgetni a családot, barátokat, hiányoztok, bizony! Szerencse, hogy a szüleim (TI:)! mindig önállóságra neveltek, "így nem oly' nehéz..."
Amikor először mentem haza augusztusban, akkor is repestem, most is az lesz...vagy még jobban!!!
Tervezgetem, hogy mi minden lesz Szegeden, a barátok, a Boszi-szigettől a Mátyás templomig, Dragan, Kárász utca, Dugó tér, a Csészényi:), Drogambi, volt kollégák meglátogatása (ha még mindig kíváncsiak vagytok rám :), én igen!:), a Lapos, Stefánia cukrászda, a TIK ecetera....Aztán persze Tamást megkérdezem, hogy él-e még a biciklim, működik-e, mert az kelleni fog nekem, ha nem, elkunyerálom a Réka Peugeot-ját:D Mit szólsz? Bence először a carbonvázas csúcsgépét akarta lehozni Pestről, de OMG, amit nem támaszt neki semminek, zár le kint, ez teljesen érthető, de Szegedre funkcióra kell, elmenni A ból B be, szóval a fixijét hozza, ami klassz, azzal jöhet mindenhova velem...a JATE-ba, Garabba, hohohohóóóó. Én meg a tesója bicóját fogom használni Pesten....
Anyácska szülinapján jövünk haza pont, wtf? haza? szóval vissza Londonba..., ami kár, de így tudtuk megoldani. Nóri írt vmi ilyesmit tegnapelőtt, hogy már csak 37 nap, tehát már annál is kevesebb...

TO WHOM IT MAY CONCERN

Háhhh, de boldog vagyok, megkaptam első privát, apró-kis referenciám, klienstől, múlt csütörtökön kértem, ma elsőbbségivel megjött Svájcból. Igazából kérhettem volna másoktól is, de túl komplikáltnak tűnt, vagy nem is tudom, mire kérjek azoktól, akikkel csak heti pár órát dolgoztam....ide szépen bepötyögöm, olvassátok, természetesen az adatvédelmi előírásokat betartom, szóval rövidítek, meg ilyenek:)

"Ms Eva Ihasz, resident in................, has been looking after my wife R. as professional carer during a period of several weeks between November 2008 and January 2009.
My wife was recovering from cancer and she had limited mobility and speech impairment. During all this period Eva has been very caring, professional and able to build-up with my wife a relationship of respect and trust. She is a proactive carer, always ready to do the extra effort to improve the quality of life of the person she looks after. I am personally very grateful to Eva and I am very happy to provide her with this reference. I wish her all the best in her future employment.
Do not hesitate to contact me in case you wish further information.

Yours faithfully,
J. D."
(itt pedig még egy neves cégnév van feltüntetve, aminek az elnöke J.)

Igazából nem kell sok ész ehhez a munkához, csak jóérzés és némi természetes intelligencia, meg intuíció, érzékenység, ennyi. Az pedig kicsit megviselt, h láttam vkit teljesen leépülni 2 hét alatt, minden lelki terhével, a reménytelenséggel, hogy ez már csak felkészülés a halálra...egy 6 éve diagnosztizált agytumorról van szó....6 évet adtak az orvosok neki, ami tavaly telt le, a nyáron majdnem meghalt...mindegy, moderált optimizmus és lelkesedés az új kemoterápiához, ez kell most, és hegyi levegő, és az, hogy végre önállóan éljen a férjével, mellőzve mindenféle health care teamet...
Egy ilyen team amúgy olykor 10 főből is állhat, különböző területekről összeverődve, majd egyszer elmesélem, most nem.
Ma munka után voltam még állásinterjún Lewishamben, a Chelsea Bridge környékén dolgoztam, onnan bringáztam a helyszínre, le-fel, szép, dombos környék, vannak jó kis emelkedők. (hogy milyen csudaklassz dolgokat láttam, majd azt is leírom, de most nem)...Igazából csak azért mentem, mert olyan kedves volt velem a hölgy a telefonban, meg Dél-Kelet Londonban még nem jártam, és szeretek interjúra menni, rutint ad, és amúgy is jó kis edzés bringával. Aha, nagyon jó volt, nem a szokásos sablon interjú, motiváció és készségspecifikus volt, igen, a legtöbb, amin voltam eddig, nem így festett, hanem mindig unalmas tesztek, és kész, de azok is gagyik,-de igazán- szóval ez legalább közeledett egy normális állásinterjú feltételeihez...A hölgy nagyon örült, hogy szocmunkás hátterem van, neki alkohol rehabbal volt tapasztalta, de ő occupational therapist. Amiért mégsem kezdek dolgozni velük az az, hogy ők csak live-in care-rel foglalkoznak, én viszont Bencével élek, és ez így van jól:),...nem tudom, hogy nem derült ez ki a honlapjukból számomra, de azt mondta a hölgy, én vagyok a 3., akinek ez nem volt nyilvánvaló az utóbbi időben, tehát nekik is korrigálniuk kell vmit (teszem hozzá se a telefonban, se emailen nem mondta, mindegy, egyáltaalán nem volt elvesztegetett idő)
Jah, viszont azt mondta, jelentkezzem betanulói szoc. munkás állásra a helyi szocirodánál, mert sok ilyet keresnek, amíg nincs meg a regisztrációm a GSCC-nél, vagy az akkreditált diplomám, addig is tanulom a dörgést...rendes tőle, nem? Szépen, fáradtan hazatekertem, szép idő volt, sötétedett, holnap is dolgozom, hosszú napom lesz... mára már meg is főztem a vacsorát, holnap úgysem fogok, nah valahogy így.

Egy keddi nap...munka, bicikli, időjárás, ecetera

Ma ezt egy súlyosan beteg fiatal lánnynal töltöttem. Előtte hajszál híján belementem egy vmilyen furgonba, keresztezte az utam, vmi mellettem elengedhette, se pirosom nem volt, neki elsőbbsége, az fix, ez milyen, rekonstruálni se tudom pontosan, igazából akkor ültem 3. perce a bringán és a Brixton Hillről, ami jó kis lejtő száguldottam- a magam módján- lefelé, ilyenkor még a könnyem is csorog, nah mindegy, az első kerék és az ő hátsója között nem maradt 1 cm se (anya, te ne olvasd ezt, apa te se, Nóri erről gondoskodj kérlek!). Mindennap van vmi hasonló, vagy a sávváltással, vagy leszorítanak, de amúgy nem vészes. Összességében nagyon biciklis-barát London, és toleránsak a vezetők és előzékenyek. Általában imádok szlalomozni a buszok között, de este nem annyira, nem látok vmi jól, a Brixton Hillre felfelé jövet felváltava előzzük egymást, ott amúgy is beleizzadok a felső 1/5-ébe, mert olyan meredek. Ma viszont azon nevettem már kínomban, amikor 20adjára vészjóslóan feltűnt mögöttem egy busz árnyéka, mint egy kísérteté, beletapostam megint, ő meg úgyis megáll 400 m-enként. És tök jó megfigyelni a többi bringást, ki hogy megy, hogy teker, szépen, vagy kicsit se, milyen gépe van, hogy van kivilágítva (vannak egész extrém esetek), megáll a pirosnál vagy áthúz, ill. átcsorog....a minap 2 pirosnál is úgy jöttem át, hogy 2-2 biciklis rendőr állt a sarkon, és nézett...bele...az arcomba...tudom, ezt nemkéne.
De a legjobb akkor is a mozgás!!!rendszeres, intenzív!!! Amióta kijöttem, erre nem volt példa...Napi kétszer megtenni a Streatham-Kilburn távolságot egy héten kétszer, meg Pimlicoba, és a Victoria-ra járni dolgozni klassz, megmozgat, pozitív stressz, megtisztít, igen, pedig már eláztam alsóneműig, meg estem jégen, és volt dupla defektem, dehát...ez ilyen
Munka: holnap megyek interjúra Greenwich-be egy home care agencyhez, és kedden privátra a belvárosba...a cv szórásnak mindig van eredménye...de egyébként eldöntöttem, h nem keresek health assistant és komolyabb support worker állásokat, eldolgozgatok a jelenlegi helyeken még pár hónapot, közben elfogadtatom a diplomám, és ha jobb ötletem nincs, beleásom magam az angliai drogügybe, szabályozás, stratégiák, prevenció...
Nem, gyerekekkel továbbra sem akarok foglalkozni, asszem túl nagy felelősség, és túl hangosak, és túl sokat kell kérdeznem tőlük, hogy egálban legyek az ő kérdésfeltevésük számával...:)nem, tényleg nagy felelősségnek érzem, és nincs tapasztalatom, drogszcénában meg van, alapos:)....
Most ez a fény az alagút végén, januárban aggódtam nagyon, mert szinte nem, vagy alig volt óraszámom, de újraépülni látszik a dolog, megint.
Jah, meg írtam J.-nak emailt, hogy adjon nekem referenciát, legyen olyan jó, rögtön válaszolt, hogy visszaköltöztek Zürichbe, R. jól van, mérsékelten optimisták a kezelést illetően (R.-nek kiújult agydaganata van:(, és most egy méregdrága kemoterápia tartja életben-30 000 font per adag, 12 szer összesen, dulva, mi? nagyon szurkolok neki, ja igen, aki nem tudja, vele dolgoztam, "pátyoltam", a kemo és sugárterápia alatt, írtam az emailjeit, és főztem az ebédjét), még egyszer megköszönte, hogy mennyire türelmes, segítőkész, és kedves voltam R.-rel ezalatt a kritikus időszak alatt, hát ez igaz, és tényleg kritikus volt) Szóval ez jó, és az is, hogy egy mindezt egy posh, külföldi érdekeltségű, egy a pénzügyi szférában tevékenykedő cég elnöke fogja nekem aláírni:). Remélem ezzekkel az infókkal nem sértettem meg az etikai kódexeket (1-es, üljön le!)
Időjárás: tök jó, mint már mondtam, annyian sírnak itt emiatt, de én imádom, nincs fényhiányom, pedig szeretem a napot, de szerintem van itt elég, nem esik, csak néha, ez vajon London mikroklímája miatt van, vagy már a globális felmelegedés....száradás miatt?
Jah, melllékinfó, mivel egyáltalán nem nézek tv-t, otthon se, meg itt se, ma derűsen tapasztaltam kliensemnél, hogy itt is van Szomszédok csak Neighbours-nak hívják, az itv-n... vmi, amit az angolok jóval később találtak ki, mint mi...ha ha ha

I love Brixton

Legurultunk ma a Streatham Hillről, ahol lakunk, Brixtonba, ami 5 perc, kvázi mi pont ott lakunk, ahol Brixton véget ér, délen. Bejött a piac, meg a jamaica-i reggae feeling. Én parókát akarok venni ott, méghozzá a klasszik Uma Thurman style-t a Pulp Fictionből, csak az a bibi, hogy túl fehér hozzá a bőröm, meg öregít is, vagy vmi nem oké vele, úgyhogy próbáltam más fajtákat, de még nincs meg az igazi.
Van egy hangulata, Electric Lane, meg Electric Mansion- ez a piac utcája, elég jó, meg az épületek, zugok, tornyok, majd lefotózom. Azon még mindig meglepődöm, h ugyanaz a 200 gr-os zöldbab tud lenni 1.95 a Sainsbury'sben, a piacon pedig 50p...de eddig a csúcs 10 hatalmas és finom grapefruit volt 1 fontért a Turnpike Lane-en...udvariasan meg is kérdeztem, hogy vajon mérgezett, azért ennyi? (Mellékinfo: a grapefruit amellet, hogy irtó egészséges, kifejezetten ellenjavallt rákosoknak és a klimaxba lépő nőknek, onkológustól tudom, cikk is van róla a neten, rá lehet keresni, pont). Szóval nem maradtam jó kis piac nélkül itt sem, és a brixtoni akár megfelel vagy kicsit jobb, mint a Church street-i piac a St John's Wood-on, még nem döntöttem el.
Meg találtunk egy frankó cipőárust, nyilván nem ilyen gagyi kínai minőség, tök jó bőrcipők, nyersgumi talppal, jó fazonnal. Könyvesbolt nincs még vagy antikvárium, de majd lesz az is, gondolom. Már 11 óra, és végetért a péntek 13, amit szeretek, de nem volt semmi extra, Bence csináltatott fotót a home officehoz végre!, este meg főztem egy zöldbablevest. Most meg olvasgatok, némi Monty Phytont nézek, amíg őlordsága sötétkamrát készít a wc-ből, hogy filmet tudjon előhívi...én meg majd leskelődöm, hogy melyik folyadékot hogyan kell bekeverni...piszmogok majd neki egy kicsit.

Bence szülinapja-február 10. :)+életem első csokitortája

Izgatott voltam, mert tortát készültem sütni (igen ez a képe, tudom, gagyi, hát mert webcammel készült, szörnyű képminőség, ennél sokkal szebb volt ám, de tökmindegy) Árontól elkértem a hírös csokitorta receptjét, amit még Borival csináltunk az ő szülinapjára A piskótát nem akartam megsütni, gondoltam, majd veszek tortalapot, nah persze, ebben az országban. Szóval sütöttem piskótát, ezért vettem kapcsos tortaformát, meg minden. Aztán meggybefőttet sem találtam, micsoda naivitás, egyszer-kétszer láttam már egyébként, úgyhogy koktélcseresznyét vettem, szép világítós, valószerűtlen színével csak úgy pulzált a torta tetején, egy nagy piros szivet raktam ki belőle, körbe szederrel díszítettem, jah, a krémet is én kevertem ki, nem pudingból főztem, de nem ám, a két tortalap közé pedig epret raktam, és találtam még pici rumot is-alias "töltény," ó, rumaroma...itt nincs olyan, áááá, de vaníliáscukrot találtam a lengyel boltban. Szóval, megcsináltam mindezt (igazi büntetős kalóriaadag) hétfőn, egy napot rejtegettem a nappaliban, mert keddre kellett....aztán kikutattam az öccse számát a telefonjából, és meghívtam a családot egy közös vacsorára...skypon...kicsit kitekert, de hát ez van...és rendeltem gulyás levest a hungariantakeawaytől, és volt vörösbor, meg egy finom tokaji aszú. És füstbe burkoltam a lakást, mert a gyertyák, ezüst és aranyszínűt vettem, éghető festékbe voltak mártva, így lángoltak, mire a konyhából bevittem a nappaliba. Nah, az igazi szülinapi ajándék holnap lenne esedékes, de nem tudom megvalósítani, több okból is, így azt elhalasztom. Aztán meg, végül is, holnap leszünk 5 hónaposak, szerénység nélkül mondhatnám, hogy "én vagyok az ajándékod, hehe, megkaptad, úgykellneked!", de ezt ő szokta emlegeti....:)drága fiú....!

Balázs Elemér koncert+influenza

Szóval tegnap elmentünk a Balázs Elemér koncertre este a St James templomba. Érdekes, hogy a wiwen szereztem róla tudomást, de köszönjük szépen Dánielnek, hogy bepostolta ezt, különben nem megyünk. Egy énekegyütessel léptek fel közösen, nagyon jó volt...nem ismertem a szerzeményeket, egyáltalán, nekem csak két korábbi albumjuk volt meg. A dobszólóik remekül szóltak, felpezsdítettek, mi meg visszatapsoltuk őket, mint megtudtam, ilyen briton szokás nincsen. Majd összeültünk egy forrócsokira brigádunkkal, és csevegtünk egy kicsit a vidéki angliáról, látnivalókról.
Rám olyan iszonyatos gyengeségi hullám jött még délután, hogy azt hittem, nem tudok majd hazatekerni a bevásárlásból, szerintem Bence nem akarta elhinni, hogy nem hülyéskedek...aztán jött a fejfájás, levertség, ááá, influenza lesz ez, nekem az nem szokott lenni, de nem akartam otthon maradni, így csak elmentünk a koncertre...aztán este befokhagymáztunk mindketten lefekvés előtt, pontosabban mézes kenyér fok- és shallot hagymával, és facsartunk rá citromot is. Ma folytattam ezt, még több fokhagyma, folyamatosan teát iszom, felváltva kamillát, gyömbért és lady grey-t (kb 3-4 l-nél tartok, és még élek), úgyhogy el kell múlnia, nagyobb ágyhoz döntés nélkül, nincs kedvem feküdni, meg bután nézni ki a fejemből jajveszékelve, szóval csináltam rakott krumplit, meg tettem-vettem. Persze tüsszögök, meg fáj a torkom, és nyafogok...de hát, ez ilyen, nah, a lereszelt, mézbe áztatott gyömbér még vár rám-Bence "specialitás", és méregerős...

Jah, hogy a napi bosszúság is meglegyen...

Asszem engem diszkriminálnak:), de komolyan...:

Miután a Quay Home Care része bezárt novemberben - de kár!- átirányították alkalmazottjaikat és klienseiket más agencykhez, így kerültem én is a Respect Carehez. Már az elején gondjaim voltak, mindegy, meg kell szokni, itt nem működnek gördülékenyen a dolgok, mint a Quaynél, nadehát... Mégis, 3 hét után sikerült összekülönböznöm a koordinátorral, konkrétan, mert: 1. számonkért, mert Ő félreértett valamit, miközben "3szögben" kommunikált telefonon! az engem leváltó kollégámmal nigériaiul és kikéremmagamnakúgybeszéltvelemtelefonon, 2. amikor szembesítettem egy komoly mulsztásával, amire védekezésként konkrétan h a z u d o t t nekem 3. a felét nem értem annak, amit mond, annyira erős afrikai akcentusa van. Még annyit, hogy az én "főnököm" a barátnője, de annyira nem viseltem el ezt az arcátlanságot -nem érdekelne, ha csipcsup dologról lenne szó, de egy halálosan beteg fiatal nő ügye nem az, nem?, és egyébként is-, hogy tisztáztam a kérdést.... Nos, azóta van minden 2. héten baj a fizummal :D Általában két hetet késik, vagy kevesebb, vagy nincs is...
Mindenki fekete és hatalmas testű itt, egészen más a kommunikáció, viselkedés, blablabla, Aliennek érzem magam, akárhányszor bemegyek az irodába, 4szer került eddig rá sor, kb. Az illető hölggyel már nem tudok mit kezdeni, most már cukkolom, h mindig mondja, de sose hív vissza, ha ígéri, meg sose fizet ki normálisan, mit lehet csinálni, legalább röhögünk rajta. Egy hete volt az utolsó veszekedésünk, de holnapra is érik vmi, mert megint nem fizettek ki, még január közepi dolgokat, ma persze nem volt bent, jellemző...
Martinnal, a volt cseh kollegámmal sokat nevettünk rajtuk, ő is a Quaytől jött, és most velük dolgozik, de ő jobb eset: nem zavarja, hogy még mindig nem kapott payslipet:). Szépen kifut ez a hónap, így is már azt se tudom, kinek mikor mennyiért és hogyan dolgozom, de túl hektikus és megbízhatatlan, és nem jó, az egész..., a sarkamra kell már állnom végre, elkezdeni, amiért kijöttem, csak "szórakozom" most.

Hó és jég az utakon...ráfázós...

Tök jó volt ez az egész havazás itt, már régen láttam ilyet, London meg 18 éve nem. Klasszikusan elkezdődött este, csak a lámpafénynél tudtad megállapítani, hogy milyen sűrűn, és mekkora pelyhekben esik- kulcsinfók a hóemberépítéshez... Majd reggelre vastagon beborított mindent, és nagy nyugalom, tisztaság, meg vidámság volt az utcán. Mellettünk a gyerekek hókrokodilt építettek:D. Hószín, hószag, hóhideg, nagyon jó, szeretem. Összeomlott a tömegközlekedés, nem volt, aki munkába járjon, a lógosok arcára gyermeki vigyor ült: nem jutok ma be, hehe-érthető. Én már nem használom a tömegközlekedést, kétkerekű lettem (országúti bringa, vékony, sima gumikkal) csak ma mentem dolgozni először egy klienshez Észak-Londonba. Streathamből. Korábban indultam, rászámolva a lehetséges fennakadásokra, no először 10 perc után estem el-ezt nagyon élveztem, mondom, inkább most, mint egy busz alá a Vauxhall-hídon, majd jött a második esés, már forgalmasabb szakaszon, a harmadik pedig egy kereszteződés piros lámpája előtt, fékezésnél persze (nyilván mindegyik fékezés volt), ezt már untam, és leesett a láncom, amit nem tudtam felrakni 2 perc után, felnéztem és az ominózus kereszteződésben már újabb két bringás csúszott be, egyikük készségesen feltette a láncom, egy helyes! srác:) , hiába...Egyszerűen vastag jégtakaró volt a lámpa előtt, már láttam, amikor piros lett, hogy el fogok csúszni megint, már akkor jégen voltam, nem volt mese, akárhogy próbáltam óvatosan fékezni, nem mentem gyorsan természetesen, de nem volt sansz, megállni meg kellett. Vicces volt látni a többieket, fanyar arccal, ugyanúgy, egymás után hasalni, mint egy burleszkben. Amikor a Vauxhall-hídhoz értem, fellélegeztem, végre ismerős terep, a Victoria, Hyde Park még nagyobb felüdülés, az Edgware Rd pedig tiszta csemege volt, jó kis rutin terep, nincs mitől aggódni, a Church streeti piacon pedig még csak akkor pakoltak ki, a nap sütött, én pedig megérkeztem lassan, 3 eséssel, 0 sérüléssel, és elkezdtem dolgozni 9kor.
(ps: a képen littlehamptoni Perge látható, még ebay-es pózolásban, vele esem, ha kell)

Immáron a harmadik...

Ím lőn harmadik blogom születése. Két korábbi már kimúlt, hiába, notórius újrakezdő vagyok. Mondhatom azt is, hogy az előző két "füzet" betelt. Nem tévesztek sokat. Mimosa, mert használom a növény olaját, és egyébként is passzol hozzám. Egyre inkább. Nah, most március 18-án lesz egy éve, hogy kijöttem Londonba egy túrahátizsákkal, és mivel az évforduló közeleg, ideje lesz összefoglalni egy-két dolgot.
Sokkal több cuccom van azóta, van gekkós fülbevalóm, meg biztosításom, meg regisztráltam bevándorlásiéknál, dől a lé a bankszámlámra, és 3 havonta körutazásokat teszek a világ körül-az utolsó kettő sajnos nem igaz...még!:D Laktam ez idő alatt...: Annuséknál kezdtem Manor Housenál-1 hónap, majd a híres Turnpike Lane-5 hónap: (eddig ez észak-kelet) itt ismerjedtünk meg Bencével (szegén pára:), majd 1 hónap Kelet-London, Mile End, Csabánál, míg ő otthon Bükközött, aztán Kilburn(észak-nyugat)- 3 hónap a csehekkel, Martin nevű, masszív húsevő, szőke cseh kollégám ajánlotta szobájukat ott nekünk, innen most pénteken költöztünk le Dél-Londonba, Streathambe. Igen, kicsit őrültnek tűnik ez a sok költözés, haszna annyi, hogy csomó részét ismerem már Londonnnak, ez jó. Kilburn is nagyon jó volt, de piszok drágán laktunk, ami nem éri meg, minek? Télikert, csinos nappali, tuti kert ide vagy oda, de nah, felesleges.
Bencével élünk édes kettesben, ő egy nagyon drága budapesti fiú, és most biciklit szerel Claphamben az Evans Cyclesnél- ez volt az egyik ok, h délre jöttünk, a másik, hogy én tényleg le akartam ide költzöni, vmi olyasmi érzéssel, hogy tiszta lap, északot bejártam keresztül kasul, keletről nyugatra, bedolgoztam, volt magánéleti dráma is ott, meg minden, a távoli-ismeretlen dél viszont hívogató nyugalommal kacsingatott felém :D(idióta) Úgyhogy terv teljesítve, helyes kis helyre költöztünk, és persze kevesebbért lakunk, ami szintén fő szempont.
Hát a munkáról jobb nem beszélni most, még mindig support worker vagyok, és agencyvel dolgozom, többnyire és házi segítségnyújtok, és azért nem szocmunka, mert halogatom a regisztrálást a GSCC-nél, tartok tőle, h még mindig kevés a nyelvtudásom a szükségesnél, de inkább túlparázom, mégis, akkor lennék nyugodt, ha már beástam volna magam egy terület szabályozásába, olyan területbe, amit szeretnék csinálni...de nem tudom, még, hogy mit szeretnék...Jó kifogás, mi? Nah, legyen az, hogy elég időt adok magamnak...hogy a megfelelő kapu elé kerüljek utamon...(Jut eszembe, ismeritek A törvény kapujában-t Kaffkától? Nah, olykor szorít engem az a sztori:) Mindegy, néha koravénként, néha pedig későn-érőként vezetem az életem, ezt be kell látnom. De a munkakeresés, interjúidőpontok egyeztetése, majd lemondása, és azokon való megjelenés , valamint tréningek elvégzése egyfajta hobbimmá vált, kezdem azt érezni.
Vettem egy csinos kis versenybringát az ebayn egy pár hete, úgyhogy már nem a Martinéval járok, vonattal lementünk érte Bencével Littlehamptonba, olyan kis drága, gyors, piros, szép! Aztán múlt hét szerdán holt fáradtan 11-kor meg kellett tanulnom defektet javítani Bencétől, majdnem toporzékoltam, hogy hagyjon ilyen hülyeségekkel, meg nem éjjel kell ezt, de ő végtelen türelemmel azt modta, hogy muszáj és különben meg lelakatolja a biciklim, mert nem akarja, hogy olyan lány legyek, aki még egy defektet sem tud megjavítani...nahát én akkor semmi másra nem vágytam, mint hogy "olyan" lány legyek...amilyen egyébként nem vagyok. Aztán eljött a nagy nap tegnap, dupla defekt, messze délen az otthonunktól...vasárnap.... nah, volt nálam belső, meg pumpa, elkezdtem csinálni az utcán, egy szélmentes zug nem volt, se kávézó, semmi, a bringásruha meg nem meleg, ha nem tekersz benne, és mivel nem teljesítettem a kurzust tökéletesen, ezért nem tudtam megcsinálni, azt csak később vettem észre, hogy dupla defekt, és csak egy belsőm volt...úgyhogy 40 perc után, majd' megfagytam, majd' elhaltam, hazaindultam a vállamon a bringával... hazasétáltam... fél 7re otthon is voltam. Aztán átvettük megint, este 11kor, már örömmel... nos, tényleg nagyon egyszerű a belső kicserélése, szobában, melegben igazán szórakoztató, hideg szélben, hóban az utcán már nem olyan jó...de legközelebb menni fog. Eltökélt vagyok, mint mindig.