Január

Erőteljes vágyat érzek most már napok óta, h klasszikus -komoly?- zenét hallgassak, Chopin-t, Mozart-ot, Bach-ot... de még semmilyen lépést nem tettem az érdekében eddig, szörnyű, h sem a polcon, sem a gépen nincs semmi...
Plusz szeretnék végre egy 2010-es naptárt... eddig még csak a WHSig jutottam, de ott olyan gagyik vannak. Már sajnálom, h még decemberben nem vettem meg Waterloo-nál egyet egy indiai kisboltban, most olyan jó lenne. Így a régit használom, a 2010-es miniverziót a hátoldalán-kényelmetlen.
Eget rengető problémák...alig várom, h véget érjenek a helyettesítések munkafronton, hiába jobb anyagilag-végre hallani akarom a gondolataimat, megnyugodni, relaxálni kicsit, és új munkára is pályázom idén...vmikor...hehe
Amúgy eszünk sok cukkinit, padlizsánt, spenótot, Bencének meg készítek csirkét és halat, mert én majdnem vega vagyok már...szójatej meg ilyenek. És egy újabb életmódváltásra készülök, a szénhidrát mentesre és lúgosítóra, előbbit el sem tudom képzelni ...mindemellett fogalmam sincs mit történik most Haitin.
De szorgosan iszom a cickafarkfű, kamilla, diólevél teát, házit!, Bence anyukája két kezével szedte és szárította őket.
Továbbra is többet kellene foglalkozni a quantum fizikával, a fraktálokkal, a naprendszerrel, aztán 2012 után is lesz-e élet, vajon? Nem, nem láttam a filmet, és nem is érdekel. Nemsokára kiderül.
Meg kellene csinálni a pulcsis fotót Csubinak is, nincs elfelejtve, hallod?
Ma meg ebédre jött hozzám a Szilvi, örömteli bejelentés volt, h most itt van pár napot Londonban-az örök optimista, örök karrierista, mindig mosolygó, hangos nő :).
Bencével is jól megvagyunk-így, hogy alig találkozunk, ünnep, ha látjuk egymást- a háztartás terheit pedig mint jegyesek! már kezdjük egyenlő arányban megosztani, ami könnyebbség nekem, extra Kunst neki. Azért még így is éjjel kettőig hív elő filmet a fürdőszobában...amit külön becsülök benne. Puszi és forró ölelés haza!

Tudom, tartozom a szilveszteri poszttal,

de olyan rég volt már. Röviden: Ferencke kollégája a bringaboltból még az októberi házavatónkon kitalálta, hogy nálunk szilveszteri buli lesz, ő hozza a DJ pultját és zenélni fog. Így is történt. DJ Tommy Dangerous alapvetően minimál vonal, hozta a lemezeit, mi meg örültünk és táncoltunk, jobbára. Két srác mc-zett is olykor, de semmit nem értettem belőle, amúgy sem rajongok érte. Ha mindenképpen kell egy ember egy mikrofonnal egy pult mellé, akkor az legyen beatbox. Azért sajna sokan nem jöttek el, mert vagy dolgoztak, vagy főként otthon voltak, v éppen máshová mentek. Éjfél után azért volt egy csúcspoén, kopogtak megint, Zsófi ajtót nyitott én rögtön mellé pattantam "izgatottan", majd bejött kb 15-talán 20 is, saccolni sosem tudtam-angol fiú-lány, nagy mosolyok egymásnak, puszipuszi, boldog új évet...Majd odamegyek gyorsan Tomhoz, h figyelj már, ők a te haverjaid? Nem. Akkor a haverjaid haverjai? Nem. OK. Következő ember: Figyelj, Dom, ismered őket? Nem. Senkit? Senkit. HÁHÁ. Szal nem te hívtad őket... OK.
Szóval srácok, hogy kerültök ide? Ross-hoz jöttük...Aha, nagy nevetés, részemről legalábbis megvolt, mivel Ross biztos nincs közöttünk, sajnáljuk és viszlát.
Majd felszedelődzködtek és tovább álltak megkeresni Ross-t. :) Ez irtó vicces volt. Kicsit sajnáltam, hogy finoman kidobjuk őket. Pont mesélte kicsi Dom vkinek közülünk, hogy egy facebook-on"véletlenül" meghirdetett házibuliban hogyan verték szét a házat az idegenek.
A mi esetünkben nyilván csak bekopogtak, hallván a hangos és jó zenét, teljesen normális huszonévesek voltak, nekem még szimpik is, de hát ez nem jött be...
Majd reggelit készítettem az itt ragadtaknak, Tomnak és kicsi Domnak, és ettől mindig kikészülnek...hogy a magyarok milyen hihetetlen vendéglátók, h egy angol buliban sosincs ilyen, hogy még reggelit is kapsz. Merthogy egy angol buliba viszed a megvett piádat, megiszod és továbbállsz. Nálunk meg mindig lehet enni, inni...Ahogy Ferencke mondta: "szeretnek ide jönni, mert jól vannak tartva" v ilyesmi.
Azért Zsó világítós jégkockái sem voltak semmik, ha tudnék animációt készíteni a reakciómról, most gyors feltennék ide egyet.
ps: jah, az uccsó kép még a házavatóról való, és balra a kék csaj, aki a Smirnoff-os üveget szorongatja, az a húgocskám, Norci :D

Otthoni karácsony

Még a nyáron eldöntöttük, h a tavalyival ellentétben otthon ünnepelünk a szeretett családdal. Dec 21-29-re szólt a jegyünk, és az induláskor 3 órát késtünk, Heathrow-n szobrozva vártunk a Britishre, hogy kitalálják az időjárási viszonyok miatt, vajon akkor fel tudunk-e szállni, és hogy milyen géppel. Éjfél után meg is érkeztünk Ferihegyre, 9 helyett. De nem panaszkodom, csak így indult. Aztán le Szegedre, kedves barátlátogatás és babanézés, merthogy már abba a korba léptem én, mikor minden barátném szül...és meg kell hagyni, csinos lányok jönnek világra, a kis Nórival az élen. Könnyem is csordult, várhatóan.
És haza Szénára, család, szeretgetés, babanézés: az ikrek, unokaöccsök-Peti és Botond- újra szívükbe zártak a kezdeti bizalmatlanság után. Most először nem akartam visszajönni nagyon, maradni lett volna jó...még kicsit. Szentesti civakodás, kibékülés Nórival, az enyémmel, az izgulás, mindenki örül-e majd az ajándékoknak, vajon jól találtam-e el...Majd vissza Pestre, jegygyűrű elvesztési pánik 29-én, majd szilveszter napi megtalálása, fogorvos, legközelebb én is elmegyek most már 20 év után egy kontrollra, és tálán tömésre is, ki tudja. Finom házi koszt mindenütt, mézeskalács, magyar dió, paprika, pálpusztai, magyar táj magyar ecsettel..., és 30-40 Celsius fok hőmérséklet-különbség mínuszból pluszba. Őzek a réten, koszos Nyugati-pályaudvar, a kivilágított Pest-Buda látkép madártávlatból, felszálláskor.
Hát igen, utazunk, utazunk, innen haza, majd vissza londoni ottnonunkba...