Szerelmes entitások

Szóval most már tényleg elkezdtem a hercehurcát a diplomám honosításával. Tegnap nekiestem, ma befejeztem egy volt tanáromtól kapott majd' 30 oldalnyi anyag legépelését, gyakorlati tematikák, követelmények angolul, ez vmi ÓRIÁSI segítség, aztán még 10x ennyi dolog van, 10x ennyi. Kérni a volt gyakoroló helyekről igazolást megint, lefordítani, kérek a drogrehabról referenciát (ha adtok:), azt lefordítani, egyéb ajánlást volt tanártól (mondjuk azt kértem még régen Gabitól, azt lefordítani), hiteles másolat a diplomámról, oklevelemről, indexemről, ujjlenyomat (vicc volt), személyimről, kell erkölcsi, hiteles fordítás: OFI, majd még azt is le kell nyomni a torkukon, h LEVELEZŐS-CORRESPONDENT-van a diplomámban, mert az utolsó, a legeslegutolsó félévben át kellett mennem rá, mert amúgy nem tudtam volna el kezdeni dolgozni (v igen, csak megbízással? már nem emlékszem, de én akkor könnyelműen azt mondtam, persze, mért ne? Hisz dolgozhatok ott ahol szerettem volna, klassz, nem?), és ezért: 'amilyen oktatási formában végzel' határozat értelmében levelezős lett a diplomám-pech, ez nem tűnik full time-nak, azt sztem ők is tudják. Annyira nem érdelkelt ez akkor... Szóval erről hivatalos levél a TO-ról, hogy bőven teljesítettem a 3 years academic full time study-t az oktatási rendszerünkben, ezt lefordítani. És még nem mindent olvastam el kétszer az útmutatókból...eheheh
Nah, sok fénymásolás színes tentával, sok email, sok boríték, sok bélyeg, pénz, regisztrációs díj -155 quid- nah meg idő, és jó lenne sietni, mert mindenki mindjárt elmegy hirtelen szabira. Mindezt innen, Londonból, szegény húgom segedelmével, ha lesz hozzám türelme, merthogy neki is itt a vizsgaidőszak.

Ma én fejeztem be a kenyérsütést, amit nálunk Bence csinál, nem lett rossz-kelesztettem, kelesztettem, de nem akart olyan szépen kelni, mint ahogy neki szokott, ezért még a fűtést is bekapcsoltam, uais ma hűvös van kint. Megsült, nah, jó lett, barna, teljes kiőrlésű lisztből, el fog fogyni (jah, nem, nem kenyérsütőben készül, hanem hagyományos módszerrel, és nem az én, az ő érdeme)

Ezt pont annyira Szerelmes entitás, mint amennyire pekingi ősz a Pekingi ősz. Vagy a mongol tavasz-nah de ez már duplán más.

Néhány hárklim a tűzhely körül

1. Sosem használok vegetát (fűszerkeveréket sem, csak nagy ritkán)-tessék, lehet kővel dobálni, de nem vagyok hajlandó! Sokkal jobb ízeket lehet kapni több friss zöldségből, szárított vagy friss zöldfűszer növényekből ecetera.
2. Sosem használok húsleveskockát- ezt ugyanolyan merényletnek tartom, mint a vegetát, ugyanolyan ellenség. Így hát ha egy recept kapcsán abba botlom, hogy húsleveskocka, elegánsan, egyszerűen kihagyom, helyettesítem vagy megoldom.
3. Ugye, mert hogy sok mindent így kell(ene) készíteni, hogy veszel ennyi és ennyi zöldséglé alapot, húsleves-alapot stb. No, annak, akinek nincs szépen elkészített lé-alapja, magára vessen, de micsoda barbárság egy undorító kis barna kockával helyettesíteni! Korom okán, és hogy más dolgom is van, mint a főzés, amit cseppet sem bánok, én általában magamra vetek, amivel jól elvagyok.
4. Rántani, habarni csak éppenhogy szoktam, suhintásnyit, egy leves, főzelék megfelelő sűrűségét nem éppen olajos liszttel szeretem elérni, plusz tönkrevágja az ízeket.
5. Mi lesz velem, nem kívánom a húst???!!! Pedig pácolni szeretek...és mi lesz így Bencével? Ő sem kívánja különösebben...mért van ez?
6. Bármit képes vagyok megtenni egy alkotóelem felhajtásáért. A múltkor a szerecsendiót szenvedtem ki a sarki török (v istentudja milyen nemzetiségű) fűszerestől-hiszen ok, h nincs a S. Local-ban, nah de egy töröknél ne legyen? Szóval magyaráztam, hogy nutmeg, meg biztos vagyok benne, h van itt, hiszen van vagy 50 féle fűszer, ez egy erősebb fajta, van a virágja, meg a magja, hidd el semmi extra, húsokoz, de karácsonyi süteménybe is használják-már majdnem azt mondtam, ha sokat eszel belőle, csúnyán haluzni fogsz (sose próbáltam), míg párás, bágyadt tekintettel nézett rám- nem is tudom, a karácsony hogy jött ide, hiszen gőze sincs róla( a mi mézes süteményeinkről) és egyáltalán, nyilván nem főzőcskézik otthon a kis családjának....majd a hirtelen feltűnő kollegina kisegített egy laza felkiálltással----ÁÁÁ, nutmeg?-és előkotort vhonnan egy utolsó zacskót...:)
7. Nem tudok főzni, csak szeretek, meg kísérletezni is, aztán meg vannak ilyen makacsságaim.

Ma van a Föld-napja

Nézzétek a NASA TV-t!

A legújabb szabadidős tervek, na meg Barthes

hogy elmegyünk az összes hadtörténeti múzeumba itt Londonban, a Royal Airforce Museum-mal az élen. Most mégis a Britishbe kell mennünk szombaton, Bence szerint. :( (elnézést a kínokért)

Nekikezdtem felhajtani az igazoló dokumentumokat a TO-ról a diploma honosíttatáshoz, és nagyon gyors, segítőkész fogadtatásban volt részem. Majd jól le kell őket fordíttatnom az OFI-val, a gyakorlatokat igazoló dokukat is, meg ilyenek-az szép idő és pénz lesz. Legalább a diplomám és az oklevélmellékletem angolul van, ez nagy könnyebbség. Az indexem meg otthon hever egy dobozban, szerencsére a tesóm tudta ezt, nekem gőzöm nem volt róla.
Most "letudtunk" egy baráti öröm-kört, összefutottunk végre Annáékkal, Joe-ékkal, találkoztam Krisszel, még Zsó és Ferencke, meg Olivia van soron, de ő rossz kislány volt (amikor berúgva túl sokat ölelgette Bencét:), amíg én ezen mosolyogtam, a barátja szemei villámokat szórtak-dehát szülinapos volt a lelkem).

Amúgy tök jó minden, nem? Csak fásulttá tesz a lét, és birizgál a kedvetlenség. És benyomások mindenütt belül. Kb. ilyen érzés...néztem a wiw-en, jesszus, 600 ismerősöm van, és ahogy belelapozgattam az oldalakba, több, mint a felét nem tudom, kicsoda. Egyszer már el kezdtem törölgetni az embereket, de az meg durvának tűnik. (?) Bár legszívesebben a 80%-kal megszakítanám a kapcsolatot...minek? Egyébként is nagy kidobáló vagyok, olyan jól esik megszabadulni dolgoktól. Nah, nem ez a lényeg, hanem, megnéztem 1-2 képet, pl. régi ált. iskolás társ, meg fogalmam sincs kicsodákat, anyaföldünket elhagyókat, valahol találkoztam velük-és egyszerűen csak különös. Képek, arcok, helyek, akarások, pajzsok-idő, idő, idő-mindenütt az idő. Egyszerűen bámulatos nekem, ahogy ez van. A képek pedig egy darabig megmaradnak, mutatnak téged valahogyan, valamilyennek-álarcok, vértek, szépek. Még egyszer Radics Márktól kaptam, Roland Barthes Világoskamráját, amit most olvasok újra, a fotográfiáról írt jegyzetei ezek tulképpen. Flúgos ez a Barthes. Kifejezetten szórakoztató. pl. ezt mondja: "Megfigyeltem, hogy egy fénykép háromféle gyakorlat ( vagy érzelem vagy szándék) tárgya lehet: vagy mi csináljuk, vagy rólunk csinálják, vagy nézzük...E három gyakorlat közül az egyik számomra ismeretlen maradt, nem is próbálkoztam vele. Nem vagyok fényképész, még amatőr sem, túlságosan türelmetlen vagyok, azonnal látni akarom, amit csináltam." Zseniális ahogy egyetlen egy bekezdésével definiálja a strukturalizmust, nem?!
Nah mindegy. Tény, h az ő álláspontja közelében sincs annak a megtapasztalásnak, amikor fogod a filmet és betöltöd az előhívó tankba, majd teszel-veszel még vele, és "egyszer csak" negatív lesz belőle. Én sosem csináltam, nem tartok itt, de nagyon jó lehet így képet létre hozni, Bence rendszeresen hív elő a fürdőben vagy a "takaró alatt", és mindig van a hűtőben film, tisztelem ezt az elszántságát, inkább kíváncsiságát, alázatát-vmit a tűzhelynél kezdeni.
Szóval van az idő, meg van a kép. Ennyit bőven elég is mondanom, meg ez a birizgáló kedvetlenség az oldalamban. Nem lehetne mindig tavasz meg ősz?

Isteni sütőtöklevest

főztem ma. Az első google-os találat alapján, méghozzá 'chili és vanília' blogjában. Köszönet neki. Nem írom ide le a receptet, tessék nála megnézni. De kell hozzá 1 szép sütőtök, 1 alma, 1 krumpli, vaj, méz, vöröshagyma, kakukkfű, szerecsendió, tejszín, bors, só, egy fél narancs leve-ennyi, egyszerű, de pikáns lett.

Voltam bent az irodában, az állás még nem 100%, még a másik góré-hölgy-óh, de pongyolán fogalmazok, szojjji- még fog interjúztatni, és felmérni a motivációimat, amiről rizsázni meg nyilván tudok, aztán meg döntenek. Egyébként a választást egyáltalán nem értem, elég balhés voltam mindig is nálunk, az első perctől fogva, meg járt a szám, igaz a végére tehetetlenségeimet humorral ütöttem el, de télleg fura, hogy engem kérdeznek, érdekelne-e recruiter pozíció. Jah, és a lengyel lány csak június környékén távozik csak a fedélzetről, úgyhogy oké. Új útvonalon közelítettem meg North-Kensingtont, innen Streathamből, a Bayswater-hídon át, egyenesen fel, keresztül a Holland Parkon, kétszeri rövid térképezéssel, és egy pici visszafordulással 50 perc alatt voltam fent- hozzá kell tenni ideális időjárási körülmények és gyenge forgalom volt, de hazafelé már elfáradtam, a szél is fújdogált, meg messze van, nah. Jah, és 3 dulva emelkedő van, egy Bayswaterben, egy vasúti felüljáró előtt, igaz, az odafelé csak lejtő, visszafelé csak emelkedő, egy a Holland Parknál és egy Landbroke Grove-on, de utóbbiakakon fel is kell menni, meg le is kell jönni, kétszer egy nap. Izgalmas, mi? Asszem nekem megártott a Nap. Nem tudom, de tegnap ahogy néztem a transport for London honlapját a legrövidebb út-kombináció 1 óra 26 perc volt. Ami gáz, ha igaz.

A nap egyéb részeiben is jó kislány voltam, nem aludtam du, hanem "szakmáztam" itthon, olvastam, tanultam, fordítottam és okultam. Gyász.
Mégis lesz vmi 2012-ben?
Puszi haza!

Otthon-itthon.

Klassz volt otthon ez a bő két hét. Már hiányzott nagyon. Az első két napban furcsa volt a hirtelen lett szabadidő, de nyilván nem kell engem félteni, unatkozni nem nagyon tudok. Szóval volt öröm, szeretet, olvasás, kertészkedés, találkozások, nevetés, ölelés, koncert, babázás, biciklizés, temető, nagy meleg, Bükk, alvás, és nem alvás! Tisza-part, Duna-part, Virág cukrászda, macskaszőr, napsütés, pesti bűz, Kecskemét, sakk, tarot, túrórudi, húsleves!!!
Az eltervezett dolgok csak csekély része valósult meg, de nem is baj, nem fontos igazán. Minek feszélyezzenek 'dolgok', teendők-mindig azt teszik, most nem hagytam.
Pl. még túrórudit sem sikerült hozni, mert ezeket az utolsó pillanatra hagytuk, amikorra is Bencének becsúszott egy hirtelen fogtömés, az utolsó este...és? és már elcsigázottak voltunk, hogy még megálljunk egy boltban is vásárolni, és pálpusztait sem ettem:(. Viszont a pirospaprikát nem felejtettem el, azt elhoztam Katának, az igazi házi készítés. Tokajit és téliszalámit pedig vettünk a duty freeből, azt kényelmes volt elérni. Hát így.

Tegnap felhívott a munkahelyem (húsvét hétfőn, hogy a szívbajt hozza rám), állást ajánlott az irodában, recruiter pozíciót, a lengyel lány helyére, aki elmegy most szülni, Ewanak hívják. Ez egy kis jó hír, és örülök is neki, persze látom, ha nem lazítok a hozzáállásomon és az előítéleteimen, akkor elég szar lesz bent dolgozni- egy káoszban, sok hormon dús nő között-olllallla...szóval lazítani az előítéleteimen. Szerencsére csak rész munkaidős, mellette továbbra is terepen leszek, viszont a ciki, hogy az iroda Bayswater fölött van, North-Kensingtonban, nos, nekem ez oda-vissza kb 30 km. 50 perc-1 óra bringával, kényelmesen, száraz időben, az szűk 2 óra bringázás/nap Tömegközlekedéssel pedig hosszabb idő, és sztem nem lesz affinitásom visszaszokni rá, szóval ki leszek tekerve.
Nah mindegy, meglátjuk.

Aztán meg Karesz-egy volt kollegám- jön ki nyáron két hétre, és beszéltük, hogy én addigra felvenném a Phoenix House-zal a kapcsolatot, szakmai tapasztalat-cserére, csak belemennek. Az király lenne. Szegeden szárnyra kapott hamvaiból a rehab, frissülés van, ami jó hír. Én meg elkezdtem a hétvégén az itteni drogstratégiákat olvasgatni-hiába, a malmaim lassan őrölnek-ezt is már olyan régóta akarom.
Amúgy sok barát és kedves ismerős látogat ki nyáron Londonba, szóval, ha mi nem megyünk haza, egy darabka Mo. kijön ide.

Bence meglocsolt, aztán meg a szerelemünk erős és valódi, ami jó és szép, most már csak a Nibiru miatt aggódom, mi van, ha tényleg ideér egy bolygó 2012-re? Én nem akarok totális katasztrófát, Föld-pusztulást, főleg nem meghalni. Nah, mindegy, addig is biciklizem.