hogy elmegyünk az összes hadtörténeti múzeumba itt Londonban, a Royal Airforce Museum-mal az élen. Most mégis a Britishbe kell mennünk szombaton, Bence szerint. :( (elnézést a kínokért)
Nekikezdtem felhajtani az igazoló dokumentumokat a TO-ról a diploma honosíttatáshoz, és nagyon gyors, segítőkész fogadtatásban volt részem. Majd jól le kell őket fordíttatnom az OFI-val, a gyakorlatokat igazoló dokukat is, meg ilyenek-az szép idő és pénz lesz. Legalább a diplomám és az oklevélmellékletem angolul van, ez nagy könnyebbség. Az indexem meg otthon hever egy dobozban, szerencsére a tesóm tudta ezt, nekem gőzöm nem volt róla.
Most "letudtunk" egy baráti öröm-kört, összefutottunk végre Annáékkal, Joe-ékkal, találkoztam Krisszel, még Zsó és Ferencke, meg Olivia van soron, de ő rossz kislány volt (amikor berúgva túl sokat ölelgette Bencét:), amíg én ezen mosolyogtam, a barátja szemei villámokat szórtak-dehát szülinapos volt a lelkem).
Amúgy tök jó minden, nem? Csak fásulttá tesz a lét, és birizgál a kedvetlenség. És benyomások mindenütt belül. Kb. ilyen érzés...néztem a wiw-en, jesszus, 600 ismerősöm van, és ahogy belelapozgattam az oldalakba, több, mint a felét nem tudom, kicsoda. Egyszer már el kezdtem törölgetni az embereket, de az meg durvának tűnik. (?) Bár legszívesebben a 80%-kal megszakítanám a kapcsolatot...minek? Egyébként is nagy kidobáló vagyok, olyan jól esik megszabadulni dolgoktól. Nah, nem ez a lényeg, hanem, megnéztem 1-2 képet, pl. régi ált. iskolás társ, meg fogalmam sincs kicsodákat, anyaföldünket elhagyókat, valahol találkoztam velük-és egyszerűen csak különös. Képek, arcok, helyek, akarások, pajzsok-idő, idő, idő-mindenütt az idő. Egyszerűen bámulatos nekem, ahogy ez van. A képek pedig egy darabig megmaradnak, mutatnak téged valahogyan, valamilyennek-álarcok, vértek, szépek. Még egyszer Radics Márktól kaptam, Roland Barthes Világoskamráját, amit most olvasok újra, a fotográfiáról írt jegyzetei ezek tulképpen. Flúgos ez a Barthes. Kifejezetten szórakoztató. pl. ezt mondja: "Megfigyeltem, hogy egy fénykép háromféle gyakorlat ( vagy érzelem vagy szándék) tárgya lehet: vagy mi csináljuk, vagy rólunk csinálják, vagy nézzük...E három gyakorlat közül az egyik számomra ismeretlen maradt, nem is próbálkoztam vele. Nem vagyok fényképész, még amatőr sem, túlságosan türelmetlen vagyok, azonnal látni akarom, amit csináltam." Zseniális ahogy egyetlen egy bekezdésével definiálja a strukturalizmust, nem?!
Nah mindegy. Tény, h az ő álláspontja közelében sincs annak a megtapasztalásnak, amikor fogod a filmet és betöltöd az előhívó tankba, majd teszel-veszel még vele, és "egyszer csak" negatív lesz belőle. Én sosem csináltam, nem tartok itt, de nagyon jó lehet így képet létre hozni, Bence rendszeresen hív elő a fürdőben vagy a "takaró alatt", és mindig van a hűtőben film, tisztelem ezt az elszántságát, inkább kíváncsiságát, alázatát-vmit a tűzhelynél kezdeni.
Szóval van az idő, meg van a kép. Ennyit bőven elég is mondanom, meg ez a birizgáló kedvetlenség az oldalamban. Nem lehetne mindig tavasz meg ősz?
Nekikezdtem felhajtani az igazoló dokumentumokat a TO-ról a diploma honosíttatáshoz, és nagyon gyors, segítőkész fogadtatásban volt részem. Majd jól le kell őket fordíttatnom az OFI-val, a gyakorlatokat igazoló dokukat is, meg ilyenek-az szép idő és pénz lesz. Legalább a diplomám és az oklevélmellékletem angolul van, ez nagy könnyebbség. Az indexem meg otthon hever egy dobozban, szerencsére a tesóm tudta ezt, nekem gőzöm nem volt róla.
Most "letudtunk" egy baráti öröm-kört, összefutottunk végre Annáékkal, Joe-ékkal, találkoztam Krisszel, még Zsó és Ferencke, meg Olivia van soron, de ő rossz kislány volt (amikor berúgva túl sokat ölelgette Bencét:), amíg én ezen mosolyogtam, a barátja szemei villámokat szórtak-dehát szülinapos volt a lelkem).
Amúgy tök jó minden, nem? Csak fásulttá tesz a lét, és birizgál a kedvetlenség. És benyomások mindenütt belül. Kb. ilyen érzés...néztem a wiw-en, jesszus, 600 ismerősöm van, és ahogy belelapozgattam az oldalakba, több, mint a felét nem tudom, kicsoda. Egyszer már el kezdtem törölgetni az embereket, de az meg durvának tűnik. (?) Bár legszívesebben a 80%-kal megszakítanám a kapcsolatot...minek? Egyébként is nagy kidobáló vagyok, olyan jól esik megszabadulni dolgoktól. Nah, nem ez a lényeg, hanem, megnéztem 1-2 képet, pl. régi ált. iskolás társ, meg fogalmam sincs kicsodákat, anyaföldünket elhagyókat, valahol találkoztam velük-és egyszerűen csak különös. Képek, arcok, helyek, akarások, pajzsok-idő, idő, idő-mindenütt az idő. Egyszerűen bámulatos nekem, ahogy ez van. A képek pedig egy darabig megmaradnak, mutatnak téged valahogyan, valamilyennek-álarcok, vértek, szépek. Még egyszer Radics Márktól kaptam, Roland Barthes Világoskamráját, amit most olvasok újra, a fotográfiáról írt jegyzetei ezek tulképpen. Flúgos ez a Barthes. Kifejezetten szórakoztató. pl. ezt mondja: "Megfigyeltem, hogy egy fénykép háromféle gyakorlat ( vagy érzelem vagy szándék) tárgya lehet: vagy mi csináljuk, vagy rólunk csinálják, vagy nézzük...E három gyakorlat közül az egyik számomra ismeretlen maradt, nem is próbálkoztam vele. Nem vagyok fényképész, még amatőr sem, túlságosan türelmetlen vagyok, azonnal látni akarom, amit csináltam." Zseniális ahogy egyetlen egy bekezdésével definiálja a strukturalizmust, nem?!
Nah mindegy. Tény, h az ő álláspontja közelében sincs annak a megtapasztalásnak, amikor fogod a filmet és betöltöd az előhívó tankba, majd teszel-veszel még vele, és "egyszer csak" negatív lesz belőle. Én sosem csináltam, nem tartok itt, de nagyon jó lehet így képet létre hozni, Bence rendszeresen hív elő a fürdőben vagy a "takaró alatt", és mindig van a hűtőben film, tisztelem ezt az elszántságát, inkább kíváncsiságát, alázatát-vmit a tűzhelynél kezdeni.
Szóval van az idő, meg van a kép. Ennyit bőven elég is mondanom, meg ez a birizgáló kedvetlenség az oldalamban. Nem lehetne mindig tavasz meg ősz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése