Egy mókus!

Hát nem akartam elhinni, de délelőtt, amikor mentem a brixtoni piacra, majdnem elütöttem egy mókust!!! A szemben jövő autó elől menekült át az én sávomba, de úgy láttam hirtelen, vmi barna papírdarab, bár gyanús volt, mert ahhoz túl gyorsan mozgott. Mivel mp-ek alatt történt az egész, csak amikor a kerekemnek jött, és "felsikoltott"-egyem a szívét, szegény, halálra rémülhetett- esett le, h ez egy mókus, de megúszta, ügyesen manőverezett.
Ma pedig csináltam joghurtos, tejfölös, mézes, barackos, rebarbarás, szőlős, ananászos, fahéjas(?) Gida-féle hideg desszert csodát, most pihen a fagyóban. Annyira nem megy a zöldborsó főzelékhez, de ez nem érdekel, mert cücü-függő vagyok.
Nah, puszi, éljenek a mókusok és a sokkoló, ragyogó-pink körömlakkom.

OMG

Az előbb úgy megijesztettem B-t, h magam is megrémültem egy másodpercre, felüvöltött, beverte a térdét, a mosdó alatti szekrénybe, a tusfürdő leesett a kádba, persze nagyn nevettünk, de nah, lehet nemkéne... ez azért van, mert mindent olyan meditatív állapotban csinál, teljesen kizárja a külvilágot akár egy mosogatás erejéig is.

Tegnap kimerülten jöttem haza este 20-szal, majd megelőzött egy csaj egy lámpa előtt 15 méterrel, mivel én ismerem az utat, tudtam, hogy piros lesz, igazam volt. Majd elindultunk, és otthagytam mindenkit, egyszerűen nem bírom, ha leelőznek. Ha profi bringás, akkor ok, azt látom, ha szépen megy, de egyébként nem hagyom. Így volt már, ha "kergettek", az tök vicces, a Temzétől Brixtonig, aztán elkanyarodott a csávó, nagyon nyomtam, jobb voltam nála, ez látszott, van néha így. Ez olyan érdekes, a versenyszellem azonnal, ösztönösen előtör.
Aztán meg itt a nyár, forrósodik a levegő: megszólítanak, hogy tudnának adni nekem másik nyerget -haha, ezt a szimbolikát!, amúgy jópofa volt a kb 22 éves, jégrémet nyalogató srác-, és mellémkanyarodik a motoros a pirosnál, 30 cm-re széles vigyorral, hogy minden ok?. Mindez ugyanazon a napon történt, amikor rószaszínű ! poló volt rajtam, ami ritka, mivel mindig tiszta feketében járok. Néhány kivételtől eltekintve.

Mindig csak a dolgok

Annyi minden történik, hogy tulajdonképpen felejthető is az egész. Fontosnak tűnnek, aztán elvesztik jelentőségüket.
Van ez a szuper kis biciklim most, fent van az spd pedál is-egy kisebb harcot vívtam B-vel ellene. Első körben. Uais vadi új a stopli, ezért nekem nehéz bepattintani a pedálba, szívbajt kaptam tőle, és rosszul is volt először beállítva, ezért megfájdult a térdem, lassabban tudtam csak haladni, mert egyáltalán nem mentem magambiztosan. Majd Zsóval cipőt cseréltünk, nem is én szorgalmaztam, de most ő hordja az enyémet, én meg (az övét, ami nem is az övé, örökölte) egy kicsit koptatott stoplival simán megyek- és ez egy adidas, veresnyzősebb stílusú cipő- menő ( gyerekes muhahaha). Van helyes km órám, kénykelmes városi átlagsebesség 25-30 között, de a forgalom miatt mindig ingadozó; meredek "hegyeken" fel max 21-gyel megyek, a tetejére még jobban lelassulok, de már akkor is "haragos" vagyok, nem tudom megszokni, h tekerek mint, állat mégsem haladok.

A munka ok, mélyvíz, nincs is kedvem róla írni, mert mára már végeztem, B. szóvá is tette, h nem mesélek neki semmit 3 hete, ez igaz, de csak azért mert nem akarok ezzel foglalkozni este, elalvás előtt. Az jó, hogy belelátok a rendszerbe, sokat kommunikálok, szocmunkásokkal telefonon esetekről, ez kifejezetten hasznos nekem, mivel gyorsan, magamtól tanulok, mindent megyjegyzek, kiterjed a figyelmem a részletekre. Az más kérdés, hogy a stresszt nehezen tűröm, kinek a pap...

Költözünk, de csak 2 utcával arréb, nyugatabbra:), kb péntektől vmeddig, már nagyon várom, asszem ez lesz a HETEDIK hely 1 év 3 hónap alatt, ahol lakom, kb B.-nek is ennyi. Annek ellenére, hogy szeretek költözni, remélem, hogy most itt megállunk. Szép nagy szoba egy fürdővel egy házban, ennek nézünk elébe, kert is van. És hát ott lesz Zsó és Ferencke, azért megyünk oda, lehet bandázni megint.
B.-nek cytech-e van jövő héten, végre, én pedig hétvégén tréningezek, úgyhogy van bőven tennivaló.

Múlt héten elmenetünk a Royal Airforce Museumba, a top eddig, nagyon kurva jó, hatalmas hangárokban mindenféle repülőgép, mindenféle, nehézbombázó, helikopter, vadászgép, amit akarsz. Mi már az első teremben leragadtunk, addig fotóztam, míg a legjobb részekre lemerült az aksi, de így is felteszek pár képet. LENYŰGÖZŐ, csak ajánlani tudom mindenkinek, kihagyhatatlan!!! 47 km-t tekertünk oda-vissza, ez is jól esett (fent van északon).

A szépséges biciklim

Múlt pénteken újjászületett az én kis bicajom. Az egész úgy indult, hogy véletlenül összefutottam csütörtökön Ferenckével és Zsóval a zöldséges előtt (Londonban? igen, lehetséges), és F. felajánlotta, h cseréljünk biciklit és ő másnap megcsinálja az enyémet a műhelyükben egy vacsora fejében. Mondtam, h izé, sztem Bence is holnap akar vele foglalkozni, de ha nem akkor megkérem rá, izé, de végül csere lett. Persze B. büszkesége nem engedte, hogy más szerelje a barátnője bringáját, így reggel-8-kor!- ketten indultak F. boltjába...:)
A csodás eredmény 2-2.30-ra lett meg....új váltó, új fékek, racsni, lánc, gumik, nyeregcső, stucni, kormány?, bandázs stb...gyönyörűűűűű, szeretem, majd teszek fel róla képet. Nem tudtam érte menni, mert sült a piskóta, készült a csokikrém, illatozott az eper, a szeder, alakult a vacsora estére, hálám gyanánt. A zselés fizik nyergem orra sajna végigtört-nem volt új, de "siratom"-és nyikorgott nagyon, szóval most kaptam F-től egy másik nyerget, de ez meg olyan problémát okoz, amit inkább nem írok le, viszont kell egy másik, sürgősen. Este, a vacsora után még eltekertünk a London Bridge-ig, olyan jó volt.
Most meg munka, lassan összeköltözés Zsóékkal....az idő halad, gyorsan szaladsz felelősséged biztos tudatában

Óriási volt az Overground reggel

Csak 20 percet álltam a bringámmal másik 80-100 emberrel egyetemben az egyik felüljárón, hogy lemehessünk a 2es vágányra Clapham Junction-nál, majd láttam, h itt reménytelen lesz bármilyen vonatra is felszállni egy órán belül, így kiverekedtem magam vhogy, és elindultam fel bringával az irodába kicsit stresszesen (sztrájk volt vagy mi). Az overground úgy jött a képbe, h E-t spórolok, és reggel csak Clapham J.-ig biciklizem-negyedóra-, ott vonat fel Kensal Rise-ig és 3 perc gurulás az irodába (így az utazásom 1.10-be kerül, ami több, mint baráti, és naná, h megéri, kb 20-25 perc a menetidő, nem vagyok csupa por:)-és hazafelé tekerek csak végig haza, ami még mindig bosszantó az egyirányú utcák és néhány emelkedő miatt. Így is majdnem csurom vizesen érkezem meg. Az még mindig kihívás, hogy úgy öltözzek fel, h szalonképes legyek egy ad hoc v előre lebeszélt customer visitre, de elég kényelmes legyen, hogy bicajozzam több mérföldes távokat, ne ázzak szét, ha esik, de lehetőleg ne is legyen 5 kiló a hátamon, és pont annyi ruhát vegyek fel, h ne izzadjam szét magam, de ha rosszra fordul az idő, ne is kelljen meghűlnöm. haha.

Az egyik lakótársunk -Zsu- mutatta, hogy a tegnapi Times különszámában 2 teljes oldalas cikk van a Magyar Gárdáról, és egy szép nagy fotó, ahogy ezek felvonultak a Hősök terén-most megyek, megkeresem és elolvasom.

Egyébként meg bámulatos, hogy vannak emberek, akik nem csinálnak semmi mást a szabad idejükben, csak tv-znek. Úgy értem órákat. Elmennek dolgozni, hazajönnek, és tv-znek. Mondom, órákat. Semmi mást. Lenyűgöző.

Stormy weather

Nekem a munkahét vasárnap kezdődik és csütörtökig tart, szabad akaratomból- igazodtam B. day off-jaihoz, így a szerelmet is tudjuk óvni ebben a nagy, színes, vidám húsdarálóban.

Múltkor az afrikai koordinátor csajnak azt mondtam a telefonban, hogy sabbathot tartok ne zargassatok- á nem, csak viccelek" ( ezt ő hangosan megismételte, így mások is hallhatták az irodában:) , nem vagyok biztos benne, hogy tudta miről beszélek.
Nah mindegy, ma égzengésre, villámlásra ébredtem, és szakadt az eső, így tömegközlekedéssel mentem Sc-hez reggel, élmény volt, este több, mint fél órával később értem haza, mint szoktam-csak ennyivel voltam lassabb. A villámlástól nagyon félek, az esőt még nem bánnám, tekertem volna B. négy számmal nagyobb Gore cuccaiban, de a dörgés visszatartott. Hazafelé elkezdett cseperegni (de mintha mindegy volna, el is állt), szivárvány volt az égen, és azok a 'detökjó' fényviszonyok'-naplemente, sötétkék felhők, világos "ég-szeletek", elvesző napsugarak, narancssárga háztetők, szürke beton.
Sok tennivaló van mindenütt, főleg a papírmunkáimmal

Egy ritka nehéz nap

csak henyéltünk, olvastunk, mostunk, kint borús volt, idebent derűs-B. néha megfojtogatott, amikor ellenkeztem vele, h márpedig a porszívó nem fúj ki port miközben működik, de így sem használtuk, jah nem, csak viccből, nála szelídebb, türelmesebb lénnyel én még nem találkoztam, ezen a földön, sokat nevettünk, ahogy szoktuk, ha nem vagyunk hulla fáradtak, levágtam a haját.

Tegnap múzeumoztunk végre, jót bringáztunk oda-vissza, visszafelé 40-nel jöttünk, pár percig mwhaha. hétfőn megkezdem irodás "karrierem," fél 10kor, egyedül, erősítés csak 11 felé érkezik. már tanulmányozom a tudnivalókat kis könyvecskékből, frissítek, mert veszélyes vizek ezek, könnyen vmi irtózatos felelősség vállalás kellős közepébe csöppen az ember

Nos...our magnificent life...Tessék csak könnyedén! :D

Fun fair, funny enough, katasztrófa, blank

Ez egy szabadasszociációs szólánccsonk, amit a mai training napom eredményezett.
Egyszerűen jobbára csak nevetséges volt, de én szelíden, indulatoktól mentesen tűrtem. Egy bizonyos Inka nevű csaj helyére kerülök, aki apró, csinos, fekete, de olyan afrikai akcentusa van, hogy sok türelmembe került, hogy ne javítsam ki folyamatosan, vagy hadar vagy olyan halkan beszél, hogy nem lehet érteni, tehát én éreztem magam kínosan, amikor egy afgán orvospárnál voltunk ma felvenni a risk assessment-et (ez egy 20 oldalas doku, taglalja az eü állapotot, szükségleteket, a lakás felszereltségét stb. és az ezekhez igazodó gondozást, kvázi gyakorlati kivonata a gondozási tervnek). Ezen kívül Inka nem képes fél órára előre tervezni, hebrencs, vinnyogva sivít, ha nevet, nem túl értelemes, DE jóindulatú-nagy pirospont- CSAK egy bringával max 10 perces, busszal max 15-20 perces távolságot mi 1 óra alatt tettünk meg, mire eljutottunk a klienshez, mert egyik buszról a másikra ugráltunk -4szer-a Maida Vale-en, hogy akkor ez most merre megy. Arra, hogy térkép legyen nálunk, is csak én gondoltam. Most, hogy "újraélem" erősödik a fejfájásom, ami nem szokott lenni, pillanatnyilag mégis úgy érzem magam, mintha egy fecskendővel kiszívták volna az agyam-remélem óriási varangyot nem fogok haluzni este. Nincs is kedvem tovább ragozni, pedig lenne mit, ez még csak az intro, de majd módjával...finoman

Amúgy gyönyörű idő volt ma, remélem szaporodnak a szeplőim, jót bringáztam, ettem sok gyümölcsöt, nem olvastam semmit...

és ha azt mondja a férfi, hogy elmosogat, arra nem kell mérget venni

A Nap sütött, de nem lévén alatta semmi új

A Rudiék bulija, nem, a Csaba bulija, a Rudiék házában elég jól sikerült, a ház valóban több mint csodálatos, állítólag az volt az első az utcában, így róla nevezték el az utcát, úgy indul, hogy az alsó szinten van 3 nappali, 1 ebédlő, 1 olvasószoba, egy hall, konyha, szobák a felső szinteken, satöbbi... Rudinak van külön műterme :), és ebben a hatalmas házban 5-en laknak mindösszesen. Szimplán tátva marad a szád, erre még jönnek az antik bútorok, megannyi könyv, csillárok, stb. Csodálatosan szép, nagy-nagy kert, házi Vukkal, kell még vmi? Megismertünk pár új arcot, kellemes társaság verődött össze, ereszd el a hajam nélkül, én vittem Cs.-nak egy jojót (és örült is neki!), játszhat vele a Kék túrái alatt :), majd hazabringáztunk 3.30-tól -Palmers Greenből- Streathambe 4.45-re...ez csak a Londonban élőknek mondd vmit, sztem-de elég masszív távolság. Nem is tudom, már, h akkor volt-e, de szimpla úton, lejtő nélkül fel tudok gyorsulni 40 km/h-ra- másodpercekre, B. szerint!
Ma megvettem A vendéglő a világ végén-t, 10 p-ért a Trinity Charity Shop-ban, önkéntest keresnek, még lehet, h jelentkezem is...nem tudom, némi társalmi munka nem árt az én kis szép szakmámban. Sajna a többi részek nem voltak meg, majd máshol.
Holnap megyek risk assessment-eket felvenni Inkával, ma kezdtem a tanulási folyamatot, de fáraszt most erről írni-amúgy epedve várom.
Jahhhhhhh, B. től kaptam egy kis "zsebibaba" Olympus fényképezőgépet, állítólag a 2005-ös év status-modellje volt, mert blablablablablablabla mennyi mindent "tud", de könnyű, mint a pille, kicsi, szóval tök jó lesz vinni bárhova, zökkenőmentesen elfér bárhol a táskámban- örülök neki.
Aztán az előbb sikerült egy amolyan moszka-téri-főzelékfalós zöldbab főzeléket csinálnom, nem vagyok feldobva, nem tudom hova lett az arány érzékem a rántásokkal, habarásokkal kapcsolatban, de sürgősen vissza kellene szerezni, mert ez frusztrál. Viszont a túróspali nagyon finom lesz. Könnyű nyári zápor volt ma, tisztára, mint otthon...