OMG

Az előbb úgy megijesztettem B-t, h magam is megrémültem egy másodpercre, felüvöltött, beverte a térdét, a mosdó alatti szekrénybe, a tusfürdő leesett a kádba, persze nagyn nevettünk, de nah, lehet nemkéne... ez azért van, mert mindent olyan meditatív állapotban csinál, teljesen kizárja a külvilágot akár egy mosogatás erejéig is.

Tegnap kimerülten jöttem haza este 20-szal, majd megelőzött egy csaj egy lámpa előtt 15 méterrel, mivel én ismerem az utat, tudtam, hogy piros lesz, igazam volt. Majd elindultunk, és otthagytam mindenkit, egyszerűen nem bírom, ha leelőznek. Ha profi bringás, akkor ok, azt látom, ha szépen megy, de egyébként nem hagyom. Így volt már, ha "kergettek", az tök vicces, a Temzétől Brixtonig, aztán elkanyarodott a csávó, nagyon nyomtam, jobb voltam nála, ez látszott, van néha így. Ez olyan érdekes, a versenyszellem azonnal, ösztönösen előtör.
Aztán meg itt a nyár, forrósodik a levegő: megszólítanak, hogy tudnának adni nekem másik nyerget -haha, ezt a szimbolikát!, amúgy jópofa volt a kb 22 éves, jégrémet nyalogató srác-, és mellémkanyarodik a motoros a pirosnál, 30 cm-re széles vigyorral, hogy minden ok?. Mindez ugyanazon a napon történt, amikor rószaszínű ! poló volt rajtam, ami ritka, mivel mindig tiszta feketében járok. Néhány kivételtől eltekintve.