Sorry about any inconvenience :)

27

Ennyi lettem ma, de jó, kár hogy nem prím szám

Nóri jött, látott, és sajnos már haza ment

Egy szűk hétre kaptam egy történész szakos és háború buzi idegenvezetőt Londonban, jobbat nem is kívánhattam volna!!! Drága Nóri jóvoltából láttam Newton, Darwin, Lord Byron, Keats stb sírját a Westminster Abbey-ben, ahol több, mint 3000 ember van eltemetve, uralkodókkal az élen, jártam a Temple Churchben, az én figyelmemet messziről elkerülte, hogy ennek a templomos lovagokhoz van köze, gyász!, vért izzadva bicikliztettem őt keresztül Londonon (aki otthon sem szokott, és jobban "féltem", hogy baja esik, mint ő) mondván a Hyde Park környéke látnivalóival mégiscsak bringázva jó, és mivel az Oxford street visszataszító, jobb átesni rajta bringával a British-ig. Igaz, hogy neki kellett betörnie az új Brooks nyerget, mert a Pashley éppen hogy az érkezésére lett kész, de nem bánta meg. Szóval megnéztük az összes templomot, múzeumot, palotát, kastélyt, parkot, ami kötelező volt, így elsőre, egyedül a Churchill M maradt ki. De a Royal Airforce volt az egyik csúcspont -neki- a sok másik mellett, és egy Sherman tankkal is lefényképeztem (mintha csak megérkezett volna vele Kelet-Európából :D). Részt vett a házavatónkon, ahol pár vodka után már fel is oldódott, a buli elég jóra sikerült. Már attól kifeküdtünk, hogy az egyik dél-londoni srác, Tom, "veterán" DJ, füstgépet hozzott! és némi fénytechnikát- hát emlékezetes marad.
A szomorú, hogy Gábor ma reggel mondta, hogy a Battersea hőerőműnél!, ami nagy kedvencem, vmi snowboard-os fesztet! rendeznek, és tegnap Orbitál! volt... meg Pendulum, ümmm
Asszem a mai napi """Halloween""", a részemről alvással fog telni, és meggyújtok három gyertyát-most kipróbálom milyen annyit aludni, amennyit csak tudok. Nincs biciklizés, olvasás, főzés és vásárlás, nincs közösségi élet. Majd meglátom, meddig bírom, de meg kell állni egy kicsit. Gondolkodni. Lehet, hogy álmomban MÁS helyekre is el tudok menni... bizony :D!

"nosztalgia"

óh, az a sok megíratlan esemény

most sem kerül napvilágra, legyen elég, voltunk otthon, dolgozunk sokat, kirándulunk, ha tudunk, és persze költözünk, holnap, a képen lévő házba...kert van, és minden szép, vmikor októberben lesz egy házavató, "hatalmasnak" szánt buli, kb, akár 22-e körül, ahová mindenkit el szeretnék hívni, főleg a JOM Makam kedvelt sok szép lányát, de elsősorban Kriszt, a cseh barátaim, stb, jó előre közzéteszem majd az időpontot...
nem lesz rögtön netünk, kicsit örülök is neki, végre csak könyv olvasás lesz, esténként

Windsor és Virginia Water

Kényelmi okokból csak 1-2 képet teszek fel, bár alig fényképeztünk érdemit-megint. Igazából a windsor-i kastély zárva volt, a kapu lőn csak megörökítve, meg Virginia Water lenyűgöző, importált római kori romjai. Szép időt kaptunk viszont, aludtunk egy órányi mélyet a fűben-lehet a levendula volt annyira nyugtató- mindezek előtt veszekedtünk egy jót, csak hogy forrón tartsuk a szerelmet. És csaltunk nagyot, mert oda-vissza vonattal mentünk, és csak a környéken bringáztunk-kivétles volt, h nem holtfáradtan esünk ágyba szombat este.
És most lelkiismeret furdalásom van, hogy már megint nem válaszoltam arra a 4-5 emailre, amire kellett volna, csak egyet pipálhatok ki közülük. Viszont kaptam egy aranyos plüssmacit, irtóra örülök neki, ami azért fura, mert az effajta csajosság hiányzik belőlem: értsd cuki, szupi és társaik. De ez a mackó nagyon klassz, kicsi, és helyes, majd megmutatom. Teo lett a neve (ha roszat csinál: Teodor)- nah, fájjon csak :D, e!

Esküszöm a Bence boldog azon a képen, hiába a tragikus tekintet, éppen csak egy monolit előtt áll, ki tudja melyik Űrodüsszeából való az...

Booka Shade: Mandarin girl

Megfelelő mozgóképet nem találtam, de a zene jó...megmozgat

Régen nem írtam, pedig tudnék, volt minden, ami kell, majd később, holnap talán Windsor-ba kirándulunk, ha szép lesz az idő

Letekertünk Brightonba szombaton-113 km összesen

Egy közepes sokkott okozott, konkrétan egy tortúra volt, főleg ahogy kezdődött. Kölcsönkértük Ferencke high tech gps-ét, h majd azon a szép úton menjünk, amit ő is követett, csupa mező, farm, erdő, rét, ez volt a terv: ZÖLDBEN LENNI. Az elején Bence kiakadt, h nem tudja élvezni a tájat, mert állandóan a gps-t nézi, meg irtó lassan regált, 2-4 km-rel arrébb, ha rossz helyen fordultunk le. Én állandóan azt kérdezgettem, jó-e az irány- felkészületlenek voltunk, nah, én meg nő. Persze későn is indultunk, nagyon, és csak 25 km volt kiérni a városból, 11.30 körül hagytuk el a wandsworthi bringaboltot, ahova még be kellett ugrani. Összesen 113 km-t mentünk aznap. Gatwick után, erőnk teljében, akkor voltunk kb 50 km-nél, már végképp nem sikerült megtalálni AZ UTAT, a szépet, zöldet, jót, így azt javasoltam menjünk az A23-on (csak menjünk már, haladjunk, mert eltelt a fél nap, és sehol sem vagyunk) Az eredmény tragikomikus lett, kár, h nem volt hozzá humorom, 3 óra után teljesen kikészültem a kocsik hangzavarától, fingom nem volt, mennyi van még hátra, a pszichém nem bírta, h így elszúrtuk. A sok visszafordulást az elején, az A23-ason meg 1-2 km-ig bringaút, aztán vissza az útra, aztán megint uaaez, de akkor is hallottuk az autókat, az iszonyú, senkinek nem kívánom azt a hangzavart. Így én kétszeri hisztiroham és könnyek között, Bence pedig tűrve engem, kettecskén, vmivel 6 előtt leértünk Brightonba. Olyan h hátsó defekt, az nüansz, meg se jegyzem, akkor még boldogok voltunk, vagyis én, B. tudta, h sírás lesz a vége. v sejtette, h kemény lesz. Végül is megcsináltuk, amihez én ragaszkodtam, jó nagyot aludtunk, ettünk fertelmesen rossz burgert a parton, fagyit, B fish and chips-et, és vonattal visszaértünk 9-re, kb.
Legközelebb korábban indulunk, ami mindig vágyam, de sosem jön össze aMásik Felem rutinja miatt, és átnézzük az utat, legalább egyszer, és B. is megszokja azt a hülye gps-t-vagy anélkül megyünk.
A fotók fordított időrendi sorrendben, persze.

ENJOY: Amon Tobin: Rosies

Hello Kew, a napsütésben...

már fáradok, szóval a csudajó Kew Gardens élményből, legyenek most csak képek,
olyan jó, h ma nem esőben bicikliztem:D
Az a tyúk nem vicc, már jöttünk kifelé a kertből, amikor megjelent mögöttünk az úton-zseni-
ális!

Őszi szonáta

Se zeneszerző nem vagyok, se filmrendező, nyilván, csak ezen a szigeten élek, ahol rendületlenül tombol az ősz egész júliusban. Nem mintha panaszkodnék, mert szeretem ezt az éghajlatot, de esőben, szélben nem is olyan vicces bringázni 30 km-t, hiába a Gore dzseki, meg a kamásli, csak fú ide ez nekünk. Mindenképp csurom vizesen érek haza. Mindegy, hogy egy híres buddhista mondással éljek, amit egy kliensemtől hallottam, így szól: If you do not like something you have to get use to it. Ha-ha.

Van a kertben egy élénk zöld színű papagáj, ami körberepüli a házunkat reggelente, kíváncsi lennék, neki vajon tetszik-e a klíma itt. A mókusoknak kitett mogyorók eltűntek, de nem láttuk hogyan...

A jó hírek, h villámlátogatunk aug-szept.ben haza, majd Nóri felfedezi Londont októberben, egy hét erejéig, gondolom az összes hadtörténeti mizériát meg kell nézni, Doverig talán nem viszem el, nagyon várjuk már, h jöjjön :), és karácsonykor is otthon leszünk 8 napot, vicces, h a British Airways-nek voltak a legolcsóbbak a jegyei, így 100 fontból meg is úsztuk per fő, ami nem rossz.

Házavató buli még nem volt, lassan itt az ideje megrendezni az elsőt, vmikor, plussz, el kell mennünk Norwich-ba, B. barátjának elhozni pár cuccát, vonat+bringával mennénk, v vmi ilyesmi.

Az irodai munka szaporodik, cirka 6 hét múlva kapunk majd egy felülvizsgálatot, leellenőrzik a dokumentációinkat, amiben jócskán el vagyunk maradva-persze. Ebben az országban, mindenki "fél" aláírni dolgokat- v inkább több, mint óvatos-, főleg az egészségügy és a szoc. szféra: rendszeresen találkozom aláíratlan orvosi véleményekkel, zárójelentésekkel, gondozási tervekkel. Én is szívesen kibújnék az aláírás kötelezettsége alól (de nem tehetem), uais, jelenleg úgy készítek gondozási terveket második körben, h a "kiképzésem" ténylegesen nem történt meg, csak betanultam. Pl. most kaptam meg azt a kivonatot- másodmagammal együtt-, ami a legfontosabb ismérveket tartalmazza, a videók még mindig kallódnak vhol, és nem kell paranoiásnak lenni ahhoz, hogy ha történik vkivel vmi, klienssel v gondozóval, és kimutatható, h korábbi emberi mulasztás miatt, akkor azt fogják elővenni, aki felvette a gondozási tervet, és nem jól mérte fel azt. Tehát ez nem fenékig tejfel, nagyon résen kell lenni.

Mit még? Megvettem Nick Hornby egyik könyvét egy claphami könyvesboltban, míg B.re vártam, a A long way down-t, mert még Csubi adta kölcsön ezer évvel ezelőtt a Pop, csajok, satöbbit, és az Egy fiúról- később számon is kérte rajtam, pedig tutira nem húztam be azt a könyvet:)-szóval, h olvassak, elkezdtem, szórakoztató: szilveszter este 4 vadidegen fölnőtt, egymástól függetlenül uaazt a tornyházat választja öngyilkossága helyszínéül, pazar giccs is lehetne, de nem az. Jah, meg a Rózsa nevét, az lett a második könyv...most mit csináljak, az lett és kész, akartam vmi hosszút is...
És mivel itt a sertésinfluenza veszély, feltankoltunk C-vitaminból, fokhagymaolajból, Echinacea-kapszulából, volt előtte E-vitaminunk és tőkehalmáj olajunk, meg Aloe veránk is, szóval mintapéldányai lehetünk a ...minek is? A fogyasztói társ. hipohondereinek...? De mellette eszünk mézbe reszelt gyömbért és iszunk frissen facsart citromlevet-főleg, h lúgosítson, azé'-és van még egy kis Bence anyukájától kapott mindenféle erdőn-mezőn, budai hegyekben gyűjtött, benzingőzt nem látott, szárított kamilla, lándzsás útifű, kakukkfű, nyír, nyár, csalán, bodzavirág stb. Szívesen ennék rendszeresen fokhagymát is, de nem lehetek büdös.

És szívesen elmennék Norvégiába is élni és dolgozni kicsit, aztán ha akklimatizálódtunk, akkor Kanadába, de hogy fér ez bele? Főleg Kanadába, már gyerekkorom óta, gyönyörű vidék, és most, felélénkült, h Zsó mesélt kanadai rokonáról. Mindkét hellyel csak az az apró baj-mindazon túl, h alapos terv, munkavállalási engedély, és sok alaptőke, két új munka kell hozzá-, h nem egész évben biciklizhető-sőt az év kisebb hányadában biciklizhető, és akkor mi lesz a testmozgással és akkor az a sok felszabaduló energia majd mind fénytelen depresszióba torkollna?
Nah pá.

Hyde Park: a defektparadicsom

Ma Bencével összejöttünk egy fagyira a Hyde Parkban, majd tekertünk haza, keresztül a parkon, mutatom néki, hogy nézd, ennél a padnál javítottam a defektem tegnap, hát egy csaj kiszedett kerékkel, segítségkérő arccal telefonált, elhaladtunk mellette, mondom, forduljunk már vissza, kérdezzük meg, szüksége van-e segítségre :), megtettük, és Bence megcsinálta a defektjét, nem volt belsője, úgyhogy megkapta az enyémet, és nagyon-nagyon-nagyon hálás volt, persze nem fogadtunk el pénzt, a belsőért se. Nagy mázlija volt, h épp arra járt egy evans-os szerelő a barátnőjével...:) Amúgy az átlagnál profibb bringásnak tűnt, azt mondta, reggel cserélte a külsőjét, és nem is gondolta, h vmi történhet vele. Hát...ki tudja...:)
A napi jó cselekedet megvolt.... :D

A mai hátsó defektem brilliáns orvoslását

végül mégsem tudtam hozni ma- ugyanis amatőrségem okán miközben fújtam fel a gumit-már kész volt minden, sikeresen visszatettem a kereket, lánc, váltó szépen, ahogy kell, néztem, mennyire kemény a gumi, de örömömben és sietségemben rajta hagytam a pumpát a szelepen, negyedet fordult a kerék, és le is engedett a belső, a szelep mellett elszakadt a gumi-na ez az idiotizmus a részemről, dehát majdnem szőke vagyok. Tehát, hiába csináltam meg életem másfeledik defektjét önállóan fél óra alatt, miközben a Hyde parkban az összes hülye leszólított, h ígymegúgy, de tuti, én itt defektezek, meg kell-e tartani a bringát?, hát nem kössz, "felfüggesztettem" a padra, puff neki. Újra lapos volt a gumim. És ezúttal csak egy belső volt nálam, mert múlt héten a reggeli indulás előtt, Bence csinálta meg a defektem, félálmában, és a kis kerékpárjavító szettemben csak egy belső maradt. Tehát, a köv. történt. Visszaiparkodtam a Victoria-ra, ahol tudtam, h van Evans branch, hogy segítsenek rajtam. 11.45-re értem oda, egy levél volt az ajtón, h minden kedden 11-12-ig zárva vannak egy órát, hogy trainingezhessenek, még kiválóbb szervízt biztosítva a vásárlóknak-persze. Ebédszünet. A 11.45-ös kliensvizitemre már nem értem oda, így se úgy se, de azért kikaptam a kereket, és le a gumikat, h azzal is már előrébb legyek. Megcsinálták, kifizettem érte 17 fontot, és még nagyon gyorsan el akartak adni nekem egy külsőt 15-ért, mire másodjára is elmondtam, h véletlenül a barátom és egy barát barátom is az Evansnak dolgozik, Claphamban és Wandsworth-ben, télleg, nem kamuzok, szóval, ha annyira kell nekem az a külső, majd ők elhozzák nekem trade áron...ugye kibír még egy du-t a külsőm? Amúgy kedvesek, aranyosak voltak, és mindenki jól megnézett-a rózsaszín trikó előnye.

Nah, a nap első felére megvolt a handicap, igazából ez már a második volt, előtte úgy mentem egy klienshez az esőben, h nem volt otthon-végül. Nem akarja, h lássuk az irodából, csak nem tudom, miért.

Iroda...: nekem túl sok a duma, nem bírom ezt a női állandó közléskényszert a semmiről, mindig vmi szörnyű pop szól a rádióból...Le se köt egyáltalán, amiről beszélnek, egyszerűen csak dögunalom, 5 perc a max limitem, utána csendesen kiszállok a csevelyből. Persze nem vagyok ellenséges, mert nem vagyok hülye, eljátszom a magam szerepét, de nem is hasonulok, köszi.

Ma mint egy eszelős jöttem haza, pedig már fáradt voltam nagyon, 40 km-t mentem ma, tegnap 36 körül, és 5.45-kor nyeltem le az utolsó falatot a tölcséremből a Hyde parkban a Marble Arch felőli oldalnál, és 6.15-re már a brixtoni házunk ajtaja előtt voltam, úgy, h ilyenkor elég nagy a forgalom. Ösztönöz, ha előznek. Ma egy szakaszon a belső sávban mentem, kanyarodtam le uais, és egy tag meg jött mellettem a külsőben és stírölte a "bringám", majd lehagytam, majd lehagyott, majd rátapadtam, majd egy profi bringás mindkettőnket lehagyott a Brixton Hill-en felfelé, nem tudom, honnan volt energiája, biztos csak akkor pattant a bringára :D remélem... viszont az utolsó kereszteződés előtt 300 m-rel még beértem emberünk, és lehagytam, és így át is értem a zöldön :D. És pihegtem 5 percig, majd azonnal tusolás! Tökély.

Múlt héten pedig a helyi vagyis brixtoni BMX-es beton pályán volt bemutató és verseny, őrület, h miket tudnak ezek a srácok, hihetetlen, nagyon komolyak. Majd elmentünk a parkba, frizbiztünk, Zsó, Ferencke, Gábor és mi ketten, majd megittuk a pezsgőnk az összeköltözés örömére.

Az előbb pedig elküldtem egy udvarias emailt a főbérlőnknek, aki egy koreai nő, hogy köszi a gyors intézkedés a vízmelegítőnkkel kapcsolatban-tegnap nem volt melegvíz vmiért két óráig, szerelőket hívott mára-, és hogy ne értsen félre, értem én, h ő a főbérlő, és ki kell adnia az utolsó szobát itt, meg minden, de nem értem, h 1. betoppan bejelentés nélkül, kulccsal, stb, 2, itt van, és felporszívózik-ahogy ezt tette ma, amíg szabadnapjukat töltötték Zsóék. Zsó vasárnap takarított fel teljesen, én hétfőn is felporszívóztam a morzsákat a szőnyegről magunk után -mwhaha- és hogy nem értem, piszkosnak találta? És hogy ez a ház akarna lenni a mi otthonunk, ezért tartjuk tisztán, amennyire tudjuk, mert nekünk erre igényünk van, a fiúk dolgokat szerelnek, takarítanak, sok plussz energiát rakunk bele apránként, óvjuk a ház állagát. Mivel ez az otthonunk, a privát szféránk, ezért mi zavarbaejtőnek találjuk, amikor csak úgy betoppan (heti kb 4-5ször, amit sejtünk), tegyük fel, h szabadnapunkon fehérneműben sétálunk a házban, és ő megjelenik a férjével, hát ez elég kínos. Nem, nincs ilyen típusú hobbink, fehérneműben rohangálni, de megtörténhet. (Ahogy múltkor B. alsónadrágban, én bugyiban és polóban voltam a konyhában, mert vágtam a haját, és megjelent Helen.)
Tehát, szeretnénk érezni is, h ez az otthonunk (és nem átjáróház) ....udvariassági formulák, blabla, elköszönés, várom válaszát, blabla: Eva

Hm, kíváncsi vagyok, mit fog erre reagálni...majd megírom, de kapja be, tényleg mit képzel, csak úgy rendszeresen idejár, apró cseprő dolgokért, nem értem...

A legszomorúbb a mai napban-holnap 10-kor kezdtem volna egy öregúrnál- voltam nála már két hete, felvenni a gondozási tervét-, megnézni, hogy hogyan tud felkelni az újonnan hozott kórházi ágyából, mennyi asszisztálásra van szüksége a mozgásban, 1 carer elég-e neki, vagy kettő kell...
1 órája hívott a főnököm, h meghalt ma délután... szívenütött...nagyon kellemes ember benyomását keltette, arra az egy órára, amíg nála voltam. Eszméletlenül találta a care a padlón. Szegénke, remélem, nem szenvedett sokat.

Na végre elköltöztünk. Bandázunk is.

Csak két utcával odébb ugyan -ez még mindig Brixton :D, Zsó és Ferencke a lakótársaink, végre vmi "melegség", a közösség érzete. Az előző helyünkön úgy voltunk kb a másik 3 fiatallal, mint a mágnes azonos pólusai-szimplán csak taszítottuk egymást-úgyhogy fellélegeztünk, vége:)!
A költözéssel járó összes hajcihő, takarítás plafontól padlóig, hihetetlen, h az emberek milyen körülmények között képesek élni és üríteni, de alakul. Kellene vennünk pár apróságot, ami még várat magára, majd ha időnk engedi.
Ma hűvösebb van, én meg napok óta ingerült vagyok. :( Egy nagy rendetlenség a fejem.
Megérkezett az irodába az új kollegina, egy indiai nő- jó, mély hangja van. Ez szimpi benne. Ő is olyan örökmozgó mint én, és teljesítmény orientált, ennek örülök, nem csak nekem lesz végre ez a habitusom bent.
Holnap reggel két esettel kezdek, egy a Hyde parknál, egy a Regents-nél, felveszem a gondozási tervüket, aztán irány az iroda, van egy csomó gépelnivalóm. Remélem nem ázom el holnap.
Lesz egy 4-5 napos villámlátogatásunk haza, aug vége-szept eleje, plusz Nórit is megvendégelném már végre nálunk, de az sztem csak az őszi szünetükre esik majd.
B megcsinálta a Cytech-et, ahol agyon dicsérte a trainer, még karácsony előtt javasolja következőre, ez jó hír, ügyes fiú, nah.

Áhhhh, jajjj, be szép az egész...csak belül rossz vmi- vmi elromlott.

Egy mókus!

Hát nem akartam elhinni, de délelőtt, amikor mentem a brixtoni piacra, majdnem elütöttem egy mókust!!! A szemben jövő autó elől menekült át az én sávomba, de úgy láttam hirtelen, vmi barna papírdarab, bár gyanús volt, mert ahhoz túl gyorsan mozgott. Mivel mp-ek alatt történt az egész, csak amikor a kerekemnek jött, és "felsikoltott"-egyem a szívét, szegény, halálra rémülhetett- esett le, h ez egy mókus, de megúszta, ügyesen manőverezett.
Ma pedig csináltam joghurtos, tejfölös, mézes, barackos, rebarbarás, szőlős, ananászos, fahéjas(?) Gida-féle hideg desszert csodát, most pihen a fagyóban. Annyira nem megy a zöldborsó főzelékhez, de ez nem érdekel, mert cücü-függő vagyok.
Nah, puszi, éljenek a mókusok és a sokkoló, ragyogó-pink körömlakkom.

OMG

Az előbb úgy megijesztettem B-t, h magam is megrémültem egy másodpercre, felüvöltött, beverte a térdét, a mosdó alatti szekrénybe, a tusfürdő leesett a kádba, persze nagyn nevettünk, de nah, lehet nemkéne... ez azért van, mert mindent olyan meditatív állapotban csinál, teljesen kizárja a külvilágot akár egy mosogatás erejéig is.

Tegnap kimerülten jöttem haza este 20-szal, majd megelőzött egy csaj egy lámpa előtt 15 méterrel, mivel én ismerem az utat, tudtam, hogy piros lesz, igazam volt. Majd elindultunk, és otthagytam mindenkit, egyszerűen nem bírom, ha leelőznek. Ha profi bringás, akkor ok, azt látom, ha szépen megy, de egyébként nem hagyom. Így volt már, ha "kergettek", az tök vicces, a Temzétől Brixtonig, aztán elkanyarodott a csávó, nagyon nyomtam, jobb voltam nála, ez látszott, van néha így. Ez olyan érdekes, a versenyszellem azonnal, ösztönösen előtör.
Aztán meg itt a nyár, forrósodik a levegő: megszólítanak, hogy tudnának adni nekem másik nyerget -haha, ezt a szimbolikát!, amúgy jópofa volt a kb 22 éves, jégrémet nyalogató srác-, és mellémkanyarodik a motoros a pirosnál, 30 cm-re széles vigyorral, hogy minden ok?. Mindez ugyanazon a napon történt, amikor rószaszínű ! poló volt rajtam, ami ritka, mivel mindig tiszta feketében járok. Néhány kivételtől eltekintve.

Mindig csak a dolgok

Annyi minden történik, hogy tulajdonképpen felejthető is az egész. Fontosnak tűnnek, aztán elvesztik jelentőségüket.
Van ez a szuper kis biciklim most, fent van az spd pedál is-egy kisebb harcot vívtam B-vel ellene. Első körben. Uais vadi új a stopli, ezért nekem nehéz bepattintani a pedálba, szívbajt kaptam tőle, és rosszul is volt először beállítva, ezért megfájdult a térdem, lassabban tudtam csak haladni, mert egyáltalán nem mentem magambiztosan. Majd Zsóval cipőt cseréltünk, nem is én szorgalmaztam, de most ő hordja az enyémet, én meg (az övét, ami nem is az övé, örökölte) egy kicsit koptatott stoplival simán megyek- és ez egy adidas, veresnyzősebb stílusú cipő- menő ( gyerekes muhahaha). Van helyes km órám, kénykelmes városi átlagsebesség 25-30 között, de a forgalom miatt mindig ingadozó; meredek "hegyeken" fel max 21-gyel megyek, a tetejére még jobban lelassulok, de már akkor is "haragos" vagyok, nem tudom megszokni, h tekerek mint, állat mégsem haladok.

A munka ok, mélyvíz, nincs is kedvem róla írni, mert mára már végeztem, B. szóvá is tette, h nem mesélek neki semmit 3 hete, ez igaz, de csak azért mert nem akarok ezzel foglalkozni este, elalvás előtt. Az jó, hogy belelátok a rendszerbe, sokat kommunikálok, szocmunkásokkal telefonon esetekről, ez kifejezetten hasznos nekem, mivel gyorsan, magamtól tanulok, mindent megyjegyzek, kiterjed a figyelmem a részletekre. Az más kérdés, hogy a stresszt nehezen tűröm, kinek a pap...

Költözünk, de csak 2 utcával arréb, nyugatabbra:), kb péntektől vmeddig, már nagyon várom, asszem ez lesz a HETEDIK hely 1 év 3 hónap alatt, ahol lakom, kb B.-nek is ennyi. Annek ellenére, hogy szeretek költözni, remélem, hogy most itt megállunk. Szép nagy szoba egy fürdővel egy házban, ennek nézünk elébe, kert is van. És hát ott lesz Zsó és Ferencke, azért megyünk oda, lehet bandázni megint.
B.-nek cytech-e van jövő héten, végre, én pedig hétvégén tréningezek, úgyhogy van bőven tennivaló.

Múlt héten elmenetünk a Royal Airforce Museumba, a top eddig, nagyon kurva jó, hatalmas hangárokban mindenféle repülőgép, mindenféle, nehézbombázó, helikopter, vadászgép, amit akarsz. Mi már az első teremben leragadtunk, addig fotóztam, míg a legjobb részekre lemerült az aksi, de így is felteszek pár képet. LENYŰGÖZŐ, csak ajánlani tudom mindenkinek, kihagyhatatlan!!! 47 km-t tekertünk oda-vissza, ez is jól esett (fent van északon).

A szépséges biciklim

Múlt pénteken újjászületett az én kis bicajom. Az egész úgy indult, hogy véletlenül összefutottam csütörtökön Ferenckével és Zsóval a zöldséges előtt (Londonban? igen, lehetséges), és F. felajánlotta, h cseréljünk biciklit és ő másnap megcsinálja az enyémet a műhelyükben egy vacsora fejében. Mondtam, h izé, sztem Bence is holnap akar vele foglalkozni, de ha nem akkor megkérem rá, izé, de végül csere lett. Persze B. büszkesége nem engedte, hogy más szerelje a barátnője bringáját, így reggel-8-kor!- ketten indultak F. boltjába...:)
A csodás eredmény 2-2.30-ra lett meg....új váltó, új fékek, racsni, lánc, gumik, nyeregcső, stucni, kormány?, bandázs stb...gyönyörűűűűű, szeretem, majd teszek fel róla képet. Nem tudtam érte menni, mert sült a piskóta, készült a csokikrém, illatozott az eper, a szeder, alakult a vacsora estére, hálám gyanánt. A zselés fizik nyergem orra sajna végigtört-nem volt új, de "siratom"-és nyikorgott nagyon, szóval most kaptam F-től egy másik nyerget, de ez meg olyan problémát okoz, amit inkább nem írok le, viszont kell egy másik, sürgősen. Este, a vacsora után még eltekertünk a London Bridge-ig, olyan jó volt.
Most meg munka, lassan összeköltözés Zsóékkal....az idő halad, gyorsan szaladsz felelősséged biztos tudatában

Óriási volt az Overground reggel

Csak 20 percet álltam a bringámmal másik 80-100 emberrel egyetemben az egyik felüljárón, hogy lemehessünk a 2es vágányra Clapham Junction-nál, majd láttam, h itt reménytelen lesz bármilyen vonatra is felszállni egy órán belül, így kiverekedtem magam vhogy, és elindultam fel bringával az irodába kicsit stresszesen (sztrájk volt vagy mi). Az overground úgy jött a képbe, h E-t spórolok, és reggel csak Clapham J.-ig biciklizem-negyedóra-, ott vonat fel Kensal Rise-ig és 3 perc gurulás az irodába (így az utazásom 1.10-be kerül, ami több, mint baráti, és naná, h megéri, kb 20-25 perc a menetidő, nem vagyok csupa por:)-és hazafelé tekerek csak végig haza, ami még mindig bosszantó az egyirányú utcák és néhány emelkedő miatt. Így is majdnem csurom vizesen érkezem meg. Az még mindig kihívás, hogy úgy öltözzek fel, h szalonképes legyek egy ad hoc v előre lebeszélt customer visitre, de elég kényelmes legyen, hogy bicajozzam több mérföldes távokat, ne ázzak szét, ha esik, de lehetőleg ne is legyen 5 kiló a hátamon, és pont annyi ruhát vegyek fel, h ne izzadjam szét magam, de ha rosszra fordul az idő, ne is kelljen meghűlnöm. haha.

Az egyik lakótársunk -Zsu- mutatta, hogy a tegnapi Times különszámában 2 teljes oldalas cikk van a Magyar Gárdáról, és egy szép nagy fotó, ahogy ezek felvonultak a Hősök terén-most megyek, megkeresem és elolvasom.

Egyébként meg bámulatos, hogy vannak emberek, akik nem csinálnak semmi mást a szabad idejükben, csak tv-znek. Úgy értem órákat. Elmennek dolgozni, hazajönnek, és tv-znek. Mondom, órákat. Semmi mást. Lenyűgöző.

Stormy weather

Nekem a munkahét vasárnap kezdődik és csütörtökig tart, szabad akaratomból- igazodtam B. day off-jaihoz, így a szerelmet is tudjuk óvni ebben a nagy, színes, vidám húsdarálóban.

Múltkor az afrikai koordinátor csajnak azt mondtam a telefonban, hogy sabbathot tartok ne zargassatok- á nem, csak viccelek" ( ezt ő hangosan megismételte, így mások is hallhatták az irodában:) , nem vagyok biztos benne, hogy tudta miről beszélek.
Nah mindegy, ma égzengésre, villámlásra ébredtem, és szakadt az eső, így tömegközlekedéssel mentem Sc-hez reggel, élmény volt, este több, mint fél órával később értem haza, mint szoktam-csak ennyivel voltam lassabb. A villámlástól nagyon félek, az esőt még nem bánnám, tekertem volna B. négy számmal nagyobb Gore cuccaiban, de a dörgés visszatartott. Hazafelé elkezdett cseperegni (de mintha mindegy volna, el is állt), szivárvány volt az égen, és azok a 'detökjó' fényviszonyok'-naplemente, sötétkék felhők, világos "ég-szeletek", elvesző napsugarak, narancssárga háztetők, szürke beton.
Sok tennivaló van mindenütt, főleg a papírmunkáimmal

Egy ritka nehéz nap

csak henyéltünk, olvastunk, mostunk, kint borús volt, idebent derűs-B. néha megfojtogatott, amikor ellenkeztem vele, h márpedig a porszívó nem fúj ki port miközben működik, de így sem használtuk, jah nem, csak viccből, nála szelídebb, türelmesebb lénnyel én még nem találkoztam, ezen a földön, sokat nevettünk, ahogy szoktuk, ha nem vagyunk hulla fáradtak, levágtam a haját.

Tegnap múzeumoztunk végre, jót bringáztunk oda-vissza, visszafelé 40-nel jöttünk, pár percig mwhaha. hétfőn megkezdem irodás "karrierem," fél 10kor, egyedül, erősítés csak 11 felé érkezik. már tanulmányozom a tudnivalókat kis könyvecskékből, frissítek, mert veszélyes vizek ezek, könnyen vmi irtózatos felelősség vállalás kellős közepébe csöppen az ember

Nos...our magnificent life...Tessék csak könnyedén! :D

Fun fair, funny enough, katasztrófa, blank

Ez egy szabadasszociációs szólánccsonk, amit a mai training napom eredményezett.
Egyszerűen jobbára csak nevetséges volt, de én szelíden, indulatoktól mentesen tűrtem. Egy bizonyos Inka nevű csaj helyére kerülök, aki apró, csinos, fekete, de olyan afrikai akcentusa van, hogy sok türelmembe került, hogy ne javítsam ki folyamatosan, vagy hadar vagy olyan halkan beszél, hogy nem lehet érteni, tehát én éreztem magam kínosan, amikor egy afgán orvospárnál voltunk ma felvenni a risk assessment-et (ez egy 20 oldalas doku, taglalja az eü állapotot, szükségleteket, a lakás felszereltségét stb. és az ezekhez igazodó gondozást, kvázi gyakorlati kivonata a gondozási tervnek). Ezen kívül Inka nem képes fél órára előre tervezni, hebrencs, vinnyogva sivít, ha nevet, nem túl értelemes, DE jóindulatú-nagy pirospont- CSAK egy bringával max 10 perces, busszal max 15-20 perces távolságot mi 1 óra alatt tettünk meg, mire eljutottunk a klienshez, mert egyik buszról a másikra ugráltunk -4szer-a Maida Vale-en, hogy akkor ez most merre megy. Arra, hogy térkép legyen nálunk, is csak én gondoltam. Most, hogy "újraélem" erősödik a fejfájásom, ami nem szokott lenni, pillanatnyilag mégis úgy érzem magam, mintha egy fecskendővel kiszívták volna az agyam-remélem óriási varangyot nem fogok haluzni este. Nincs is kedvem tovább ragozni, pedig lenne mit, ez még csak az intro, de majd módjával...finoman

Amúgy gyönyörű idő volt ma, remélem szaporodnak a szeplőim, jót bringáztam, ettem sok gyümölcsöt, nem olvastam semmit...

és ha azt mondja a férfi, hogy elmosogat, arra nem kell mérget venni

A Nap sütött, de nem lévén alatta semmi új

A Rudiék bulija, nem, a Csaba bulija, a Rudiék házában elég jól sikerült, a ház valóban több mint csodálatos, állítólag az volt az első az utcában, így róla nevezték el az utcát, úgy indul, hogy az alsó szinten van 3 nappali, 1 ebédlő, 1 olvasószoba, egy hall, konyha, szobák a felső szinteken, satöbbi... Rudinak van külön műterme :), és ebben a hatalmas házban 5-en laknak mindösszesen. Szimplán tátva marad a szád, erre még jönnek az antik bútorok, megannyi könyv, csillárok, stb. Csodálatosan szép, nagy-nagy kert, házi Vukkal, kell még vmi? Megismertünk pár új arcot, kellemes társaság verődött össze, ereszd el a hajam nélkül, én vittem Cs.-nak egy jojót (és örült is neki!), játszhat vele a Kék túrái alatt :), majd hazabringáztunk 3.30-tól -Palmers Greenből- Streathambe 4.45-re...ez csak a Londonban élőknek mondd vmit, sztem-de elég masszív távolság. Nem is tudom, már, h akkor volt-e, de szimpla úton, lejtő nélkül fel tudok gyorsulni 40 km/h-ra- másodpercekre, B. szerint!
Ma megvettem A vendéglő a világ végén-t, 10 p-ért a Trinity Charity Shop-ban, önkéntest keresnek, még lehet, h jelentkezem is...nem tudom, némi társalmi munka nem árt az én kis szép szakmámban. Sajna a többi részek nem voltak meg, majd máshol.
Holnap megyek risk assessment-eket felvenni Inkával, ma kezdtem a tanulási folyamatot, de fáraszt most erről írni-amúgy epedve várom.
Jahhhhhhh, B. től kaptam egy kis "zsebibaba" Olympus fényképezőgépet, állítólag a 2005-ös év status-modellje volt, mert blablablablablablabla mennyi mindent "tud", de könnyű, mint a pille, kicsi, szóval tök jó lesz vinni bárhova, zökkenőmentesen elfér bárhol a táskámban- örülök neki.
Aztán az előbb sikerült egy amolyan moszka-téri-főzelékfalós zöldbab főzeléket csinálnom, nem vagyok feldobva, nem tudom hova lett az arány érzékem a rántásokkal, habarásokkal kapcsolatban, de sürgősen vissza kellene szerezni, mert ez frusztrál. Viszont a túróspali nagyon finom lesz. Könnyű nyári zápor volt ma, tisztára, mint otthon...

Az első (?) londoni nosztalgia

Most néztem meg, hogy Palmers Greenbe megyünk ma Csaba búcsú-bulijába, Rudiék legendásan hatalmas házába, átbringázunk a Turnpike Lane-en, Wood Green-en (itt vettem első mimosa olajam, az Evolution-ban, ami csak azért említésre méltó, mert Londonban 3 ilyen bolt van, hozzánk a bethnal green-i van a legközelebb, kénytelen vagyok onnan beszerezni), és nosztalgiázni fogunk!!! Első bérelt szobám a Turnpike-on, jó érzéssel gondolok rá vissza, az első ágyneműt, párnákat, bögréket, a kedvenc fekete tányérom vettem ott, fenn, északon- sok csipcsup dolog, mentünk a S.-be vásárolni, főztünk Joe-ékkal, jah, zöld volt a kert, lehetett a fűben fekve olvasni, volt néhány jó buli, fényes kicsi szoba, nagy ház, barátságos légkör, ha B. nem költözik oda az utolsó hetekben, akkor sosem találkozunk...aug. 20-án jöttek ki kocsival, második, harmadik útjuk oda vezetett...
Első bringautunk az Alexandra Palace-hoz...
Ma csalunk, mert Overgrounddal megyünk fel Finsbury-ig, csak onnan tekerünk majd fel, de akkor is élvezni fogom.

Miért hittem, hogy van tárkonyom? Ha nincs...

Mindegy, más ízű lesz a gomba szószom...
Nah, ezen a szép verőfényes kora délutánon, amikor is úgy ragyogott a Nap, hogy közben szürke volt az ég, szemerkélt az eső és erős szél fújt, fogtam magam és feltekertem SW2...-ból W10 5AP-be, a főnökömhöz, aki eligazított, hogy jövő héten kezdek hétfőn az irodán, és Inka majd mindent megmutat, elmond menet közben. És fogok tréningezni -gondolom 2x 2,5 óra, ahogy ez ebben a szférában ezen a szinten működik-, és megbeszélésekre járni a szoc. szolgálathoz, és én fogom felmérni a házi segítség nyújtás kockázati tényezőit a kliensek lakásán, illetve felügyelni a carer-ek munkáját, ami hálás feladat.. Ez csak egy picivel más, mint amit korábban megbeszéltünk, de mit finnyáskodok, itt tartok, nem? De, szóval, jó lesz ez. És egyébként is csak fél állás.
Mint már mondtam, az időjárás tökéletes volt, egyedül a szél vett vissza a kedvemből, mert azt ki nem állhatom. Sosem fúj hátulról, mindig csak oldalról, akkor is csak balról, és ha szemből érkezik, akkor legalább az egyensúlyom megtartásával nem kell törődni -az szóra sem érdemes, amikor lenyomja a levegőt a torkomon, épp csak ezt nem mondja: "Itt a friss oxigén, harapd csak!"
Heti háromszor járok majd be, ez jelentőset fog dobni ébredező fizikai kondíciómon (upsz, már fél éve bringázom Londonban). Csak meg kell találnom a leggyorsabb, legegyszerűbb utat -még kísérletezgetek-, visszafelé pedig olyan utcákat, amik esetleg, talán nem egyirányúak, vagyis behajtani tilosak nekem, így le tudok jönni rajtuk. Hamar elkezdem majd unni a napi 2-szer 50-40 perc tekerést (40 percre saccolom, amikor már nem térképezek és rutinosabban haladok), szóval akár kezdő francia nyelv leckéket is vehetnék, vagy újrakezdő németet, de ahogy zenét sem hallgatok, ezt se fogom- nem érzem biztonságosnak, ha kizárom a forgalmat. Sajnos. Ez kár.
Megtudtam, hogy két hét múlva pedig sok meztelen ember fog kerekezni a belvárosban, mintegy 10 km-es útvonalon, a World Naked Bike Ride keretében, és hát fűzöm a körülöttem lévőket, hogy menjünk! Tavaly láttam őket a Trafalgar-on, annyira röhögtünk, akkor azt mondtam, ezt én is ki akarom próbálni, annyira vicces lenne...Gyereknek érezhetnénk magunk megint (beugrott, hogy van rólam egy korai fotó, amikor egy bugyiban ülök vmi még talán orosz gyártású, újonnan kapott biciklimen az udvarunkon, próbálgatom, és koncentrálok a pedálokra...)

A Vanishing point-ról, Ádám almáiról és a sweet potato-val való szerelembe esésünkről pedig majd máskor írok, ha eszembe jut.

Aki teker, annak azért, aki meg nem, annak azért :)

Greenwichi köd

Tegnap hazaestem S.től 9 körül, B. azzal fogadott, megyünk-e akkor ma buliba, F. kérdi, jah, megyünk, mikor, mivel, mert tömegközlekedéssel nem vagyok hajlandó, az 1-1,5 óra, míg bringával uaez fél, és mint tudjuk, az idő csodás dolog. Ha van belőle sok, várni meg utálatos. Vagy csak menjünk át sütizni, Zs. most sütött finom piskótát, meg van citromízű -banán- vagyis töklekvár. Aztán F. lemondta:(, mert majd inkább jövő héten Matter, mi meg, mi meg nem indultunk tovább (későn is érkeztünk).
Némi huzavona után viszont az éjjeli bringázásnál döntöttünk, Greenwich felé. A hiúság kitűnő katalizátor. Mivel úgy alakult az este, hogy nem lett semmi, el is ment a kedvem minden továbbitól, de 11re felébredtem, és akartam csinálni vmit, nehogy már csak alvás, az snassz lenne! Éjjel bringázni meg egyszerűen csak k*rva jó, szóval minden világnyűgöm ellenére legyen Greenwich, egyáltalán nem vészes Brixton-Streathamből.
Az én követem B.-t sorrend felcserélődni látszik lassan... "racionális" okokból. 1. gyorsabbak vagyunk, ha én vagyok elöl, 2. motiváltabban bicózom 3. jobb a kedvem. Sokat vitatkoztunk még az elején, amíg nem szoktuk meg egymást, vagyis én őt, mindig nyösztetett, hogy közelebb legyek hozzá, az oké, h neki megy a 3 cm-es keréktávolság tartása, de én veszélyesnek tartom, plusz ha nagy ritkán mögém került, sokszor miatta nem láttam, hogy jön-e vmi, ha kanyarodni akartam, meg ilyenek, és mint tudjuk, én nem vagyok az a türelmes, csendes típus, hanem morgok, csaholok, harapok. Vagy pl. én szeretek a kresz szabályai szerint közlekedni (kivéve a piros lámpát, azon bármikor átmegyek, ha nincs semmi, ha rendőrautó van a közelben, akkor nem), de B.-t ez hidegen hagyja. Ez még vmi korábbról kialakult futár"komplexus" lehet. Plusz felhúzott az is, ha meglódult előttem számtalanszor, majd számon kérte, hogy kövessem, hát tudod mikor, a te lábadban évek kemény bringázása van, míg én tekergettem Szegeden ide-oda. A te bringád m e g v a n c s i n á l v a, míg az enyém n e m a n n y i r a, plusz, még mindig nem tudok jobb kézzel fékezni a 2 hónappal ezelőtti baleset miatt, röhej. (remélem most már összeforr ez a hüvelykujj, kéne). De ha nem érzem kis tacskónak magam, mert próbálom követni, sokkal jobb minden, lendületes vagyok, magabiztos, kedvvel teli (különben is én vagyok az "esendőbb", nekem kell elöl menni, nem?):D Tehát az új felállás, mindkettőnk hasznára én vagyok elöl.
Tök jó volt az út Greenwichig, totál nem tudtam, hogy át lehet sétálni a Temze alatt ott -és nem csak ott-, hát ez király! A Maritime múzeum előtt kerekeztünk, és fura por lepte el, fújta a szél, mindenütt gépek zaja, meg valószerűtlen fények, először azt hittük renoválnak vmit, de mégsem volt por szaga, v B. azt mondta -locsolnak :D, de nem volt hideg -majd hehe, csak egy filmforgatás kellős közepébe cseppentünk. Megidézték a l o n d o n i k ö d ö t, ami már rég nincs itt.... (oka a klímaváltozás). Az egész múzeum be volt "káderezve" narancssárga ballonszerű csövekkel- a ködgép tartozékaként- és kosztümös alakok magyaráztak egymásnak az udvaron széles gesztusokkal, mint fekete árnyak, nagyon 19. század végi volt az egész. A Temze koszos, de szép éjjel, hűvös szél fújdogált, de kellemes idő, a baj csak annyi volt, ha megálltunk, hirtelen nagyon álmos lettem, úgyhogy időt nem adtunk a romantikának külön kérésemre. Majd hazakerekeztünk a néhány idióta motorbőgető autós és motoros között. Végül a tökéletes zuhany, 3 sor a könyvből és out of action. Mély álmom volt a felszabadító mozgás után, hetek stresszét és két nap szemtelen, folyamatos csokimajszolását hagytam magam mögött, és adtam le az úton. Egy dolog bánt már csak, de annak is megvan a helye.
Jah, és a főnököm felhívott, hogy megkaptam az irodai munkát, a héten menjek be vmikor egyeztetni, hát ez jó hír, jó hír, utálok irodában dolgozni, utálok, bár a free will az free will, valóban, de ezt egyelőre nem tudom befektetni semmibe, tehát örülök. Örülök. És hát élünk, nem csodás?


Meg aztán annyira jó egy egész délutánra kikapcsolni a telefont, szó a vonalon se be se ki...

(Előlem pedig B. hiába dugja el a csokit a rejtekhelyeire jótékonyan, jó szimaton van, ha meg akarom találni, megtalálom, ezt ne feledjétek gyerekek.)

Azt mondják,

a legrosszabb nap is elmúlik egyszer, szóval jelenleg addig még van 2,5 + 24 óra, v vmi ilyesmi :)

tricky: black steel, robert capa: kissé elmosódva

a háborús dolgok folytatódnak, Robert Capa könyve olyan, mintha filmet néznék, most értem a normandiai partraszállást megelőző naphoz, nagyon izgalmas. ez az őrült, híres magyar zsidó fotóriporter mindig a harcok élvonalaiból tudósított, állandóan pókerezett, szerette a jó szeszt és szép lányokat, ahogy ennek lennie kell. nagyon örülök, h B. elvitt a kiállítására még tavaly a Barbican Centre-be. persze a könyv is az övé.
most pedig a Sebek című szerb film következik

az interperszonális kapcsolatok lemaradtak elébb

minden a pirítóval kezdődött. vagy még egy kicsit előbb. egyszer csak megjelent a konyhánkban ez a vadi új pirító...fémes, csillogó...jól pirító pirító. még aznap este, azon kaptam magam, h tonhal salátát készítek és curry-s rizst és fokhagymát sütök egészben olívaolajjal cseppentve, utóbbit a magam kedvére. és vendégeket vártunk, csak úgy hétköznap...F. és Zs. korábbi sokszoros pirító-tulajdonosok jöttek, cseresznyelekvárral, éhesen. a sült fokhagyma nem is, de talán a tonhal, az ízlett nekik. én örültem, pár megmaradt, extra gerezd fokhagymának. azóta több pirítóst eszünk, mint eddig. és cseresznyelekvárunk is van. néha vásárolunk közösen, és a lányok lányos, a fiúk pedig bicós dolgokról beszélhetnek. ha találkozunk.
majd ma Olivia keresett, hogy miújság, invitáltam holnap Greenwichbe, de úgysem jön majd, ahogy Zs.-nek is mondtam, de ő sem fog. Hiába, ilyenek ezek a lányok. persze az idő is közrejátszik majd. megint borús.
még mindig nem vettem mimózákat magamnak-ez loooooserség
de nagyon jó tzatzikit csinálok és
imádok friss bazsalikomot tépdesni a paradicsomszószba.
nem szeretem a paradicsomszószt, mert...mert...úgy viselkedik, mint a láva? és olyan forró? és olyan forró.
vajon A+E-vel mi lehet, azt is tudhatnánk már, és J+R-val.

mitmivanmár

Egy hete -erős túlzással- norvég filmhétvégét csináltunk, és megnéztük az I am Dina (svéd-norvég-dán?) és a Bothersome man -norvég-izlandi?- című filmeket. Míg nekem a Dina tragikus, vad és néhol már majdnem idegesítő-úgy indul, hogy kislányként egy balesetben megöli az anyját, köszi, addig A kiállhatatlan abszurd és szemtelen, szellemes, és hát nagyon kínos-így élünk "mi", persze "szigorúan szimbolikusan". Nem vagyok "bölcs" befogadó, mindig ellenállok kritikai éllel és szkepszissel, aminek szigorúan csak érzelmi vonatkozása van-mivel a film eszközei tudnak a legintenzívebb és legkomplexebb hatást gyakorolni az emberre, ezért itt vagyok a legóvatosabb-mondhatni paranoid befogadó vagyok. Mindegy, A kiállhatatlan nagyon jó film, tiltakoztam ellene közben, de nagyon jó, azt még meg fogom nézni, a Dina vagyok-ot nem hiszem, de azt is érdemes, legalább egyszer. Az tényleg jó a sakndináv filmek többségében, hogy olyan nyersek, természetesek, szikárak. Olyan tágasak, lehet, hogy a népsűrűségükkel függ össze?

Múlt héten ború okán kulturálódási igényünket kilúgoztuk, elnapoltuk.

Valószínűsítem, h egyik lakótársunk influenzás lett (láz, köhögés, levertség) bár ő azt mondta, szerinte nem, mindegy, pár nap alatt jobban lett, most már jól van, szerencsére.
Bence is meggyógyult, az ő esetében nem gondoltuk, h influenza, mert nem volt láza, és elmondása szerint egy évben kb max 2szer vmi rámegy a torkára, hurutos lesz, majd a tüdejére-de ő is jól van.

A kliensemmel való munka kezd egyfajta pszichológiai hadviselést okozni, nehezen húzok határokat, a viselkedése sokszor kiborító, lassan készülök arra, hogy azt mondjam neki, nekem nem kell vele dolgoznom, igazán nem, de valójában ez egy olyan komplex probléma, amitől el kellene határolódnom, mert nem az enyém és akkor nem viselne meg érzelmileg.
Jobb napjainkon csak összeesküvés-elméletekről, túlnépesedésről, az oktatási és eü rendszerek szándékos leépítéséről esik szó (mindegyik témában van jó sok igazság, ezekről még "szívesen" el is csevegek vele), de picit hergel, ez a NAGY megvilágosodás a részéről: nem volt minden tendencia ugyanilyen 800 -2000 -10 000 évvel ezelőtt? Írni csak a szerzetesek tudtak, az analfabétizmus kínánatos dolog volt a középkorban is-az emberek dolgoznak, esznek, ürítenek, alszanak, nemzenek-ez pont elég. Most funkcionális analfabétizmus van, szupermarketek-a fogyasztás templomai, kedvenc szakdolgozat témám-, márkák, amiket megveszünk, kocsik, amik fontosak, ezek személyazonosságot adnak nekünk, nézzük a "felemelő" sorozatokat -már aki, najó, a Dextert én is végig, 2 évadot, és?- nem kell gondolkodni, önálló véleményt formálni, és akkor mi van? Mit kell erre úgy belelkesülni? Ez felfedezés? A másik "kedvencem", amikor olyanokkal jönnek, hogy nem is volt holokauszt (ez aljasság), meg Obamat az arabok pénzelik, és ha így van? Az interneten felszedett, gyűjtött baromságokról honnan tudják, hogy igazak, ott voltak? Mért kell elhinni mindent szemetet? Hát mert ezek felborzolják a hormonháztartást, nem unatkozik az ember, azt tudja mondani, hogy felnyílt a szeme, végre hisz vmiben, ősi ösztönös vágya kielégül, tud csatlakozni vmihez, és modern! Haladó!
Nem is szeretek ilyen dolgokba bocsátkozni, bár nagyon tanulságosak.
A racionális dolgok: az infó, a tudás hatalom, a háború mindig gazdasági érdek, valójában mindig más történik, mint amivel etetnek, de ezért még nem fogom a Mátrix hőseinek érezni magam, és csalóka, bár hiába láttam, attól még nem leszek az!
Szóval, van új a Nap alatt? Nincs, csak maximum minden gyorsabb. Őrült gyors. Vannak más lények az univerzumban? Persze, gőg lenne azt hinni, h nem. Jönnek bolygók, becsapódni a Földbe, csak úgy? Jah, könnyen meglehet. És? Mindenki éli az életét, csiszolgatja magát, küzd, szeret, eszik, alszik, ürít. Szép. Tanulni kell, ennyi, aztán vége.
Nah, ezt majd kibővítem, tematizálom, megszerkesztem, illetve retorikailag megkomponálom, és majd előadom a Speaker's Cornernél, a Hyde Parkban-majd nagy sikert aratok. Persze. Persze

Most megyek a postára, szétküldöm a szerelmes leveleimet, vigye csak a szél, vigye.

És május lett. A szokásos, munka, parkok, múzeumok

És megvolt a boldog Anyák-napja, ma pedig apu szülinapja, az isten éltesse őket.
A múzeum-látogató projekt sikeresen teljesül, 2 hete a Britishben voltunk, igen, még kb 3szor el kell majd menni, most az Imperial War-ban, Lambeth-ban, ezen a héten a greenwich-i Maritime lesz, aztán a Royal Airforce satasata...Az I.W. engem teljesen lenyűgözött, jobban tetszett, mint bármi más-egy csomó repülő, tank, lövedékek, hajók, kenuk, tengeralattjárók, nagyon látványos, hatalmas, mindenütt fém és műszerek-bámulatos- emberi torpedó, amikben két búvár ült, az anyahajó alá kerültek, leoldották a lövedéket, majd angolosan távoztak, ha sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ennyire leköt-igaz gyerekkorom óta vannak háborús visszatérő álmaim, (nem annyira kellemes, biztos előző életek) és minden háborús filmet nagyon szeretek, átélni nem akarok egyet sem. Az auschwitzi része pedig, extrán megrázó, igen, ahogy ez lenni szokott.

Ferenckééknél is voltunk egy házi mojitozáson, ide költöztek a szomszédba:), jó kis házba, nagy szoba, napsütötte. Aztán meg felfedeztünk tőlünk 5 perce egy óriási parkot, ez a Brockwell park, akkora sztem, mint a Finsbury, vagy még nagyobb is talán, de vadregényesebb, dombosabb, kis tavakkal, amiket bár nem láttunk, de vannak, tök jó, tök jó park, 5 percre bringával, a kertek alatt...

Egyébként meg várom a választ a mot. levelemre, megtörök a papírmunka elméleti stresszje alatt, az utóbbi napokban fél hete nem volt semmi, várom az indexem a postán, és rosszul vagyok tőle, h könyörögnöm kell majd intézményeknél, ezért meg azért, h rájuk vagyok utalva, és nem csak rajtam múlik, de minden hónapokba fog telni, jobb esetben hetekbe...áhhh, mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom.
Itt hideg van, most pedig a 2010 Űrodüsszeia következik. Az Avalonról is akartam írni, de majd máskor, mert B. piszkál, h kezdjük már.

(p.s.: a szexuális vágy és harag agyi központja egy, ez sokmindent megmagyaráz...)

Szerelmes entitások

Szóval most már tényleg elkezdtem a hercehurcát a diplomám honosításával. Tegnap nekiestem, ma befejeztem egy volt tanáromtól kapott majd' 30 oldalnyi anyag legépelését, gyakorlati tematikák, követelmények angolul, ez vmi ÓRIÁSI segítség, aztán még 10x ennyi dolog van, 10x ennyi. Kérni a volt gyakoroló helyekről igazolást megint, lefordítani, kérek a drogrehabról referenciát (ha adtok:), azt lefordítani, egyéb ajánlást volt tanártól (mondjuk azt kértem még régen Gabitól, azt lefordítani), hiteles másolat a diplomámról, oklevelemről, indexemről, ujjlenyomat (vicc volt), személyimről, kell erkölcsi, hiteles fordítás: OFI, majd még azt is le kell nyomni a torkukon, h LEVELEZŐS-CORRESPONDENT-van a diplomámban, mert az utolsó, a legeslegutolsó félévben át kellett mennem rá, mert amúgy nem tudtam volna el kezdeni dolgozni (v igen, csak megbízással? már nem emlékszem, de én akkor könnyelműen azt mondtam, persze, mért ne? Hisz dolgozhatok ott ahol szerettem volna, klassz, nem?), és ezért: 'amilyen oktatási formában végzel' határozat értelmében levelezős lett a diplomám-pech, ez nem tűnik full time-nak, azt sztem ők is tudják. Annyira nem érdelkelt ez akkor... Szóval erről hivatalos levél a TO-ról, hogy bőven teljesítettem a 3 years academic full time study-t az oktatási rendszerünkben, ezt lefordítani. És még nem mindent olvastam el kétszer az útmutatókból...eheheh
Nah, sok fénymásolás színes tentával, sok email, sok boríték, sok bélyeg, pénz, regisztrációs díj -155 quid- nah meg idő, és jó lenne sietni, mert mindenki mindjárt elmegy hirtelen szabira. Mindezt innen, Londonból, szegény húgom segedelmével, ha lesz hozzám türelme, merthogy neki is itt a vizsgaidőszak.

Ma én fejeztem be a kenyérsütést, amit nálunk Bence csinál, nem lett rossz-kelesztettem, kelesztettem, de nem akart olyan szépen kelni, mint ahogy neki szokott, ezért még a fűtést is bekapcsoltam, uais ma hűvös van kint. Megsült, nah, jó lett, barna, teljes kiőrlésű lisztből, el fog fogyni (jah, nem, nem kenyérsütőben készül, hanem hagyományos módszerrel, és nem az én, az ő érdeme)

Ezt pont annyira Szerelmes entitás, mint amennyire pekingi ősz a Pekingi ősz. Vagy a mongol tavasz-nah de ez már duplán más.

Néhány hárklim a tűzhely körül

1. Sosem használok vegetát (fűszerkeveréket sem, csak nagy ritkán)-tessék, lehet kővel dobálni, de nem vagyok hajlandó! Sokkal jobb ízeket lehet kapni több friss zöldségből, szárított vagy friss zöldfűszer növényekből ecetera.
2. Sosem használok húsleveskockát- ezt ugyanolyan merényletnek tartom, mint a vegetát, ugyanolyan ellenség. Így hát ha egy recept kapcsán abba botlom, hogy húsleveskocka, elegánsan, egyszerűen kihagyom, helyettesítem vagy megoldom.
3. Ugye, mert hogy sok mindent így kell(ene) készíteni, hogy veszel ennyi és ennyi zöldséglé alapot, húsleves-alapot stb. No, annak, akinek nincs szépen elkészített lé-alapja, magára vessen, de micsoda barbárság egy undorító kis barna kockával helyettesíteni! Korom okán, és hogy más dolgom is van, mint a főzés, amit cseppet sem bánok, én általában magamra vetek, amivel jól elvagyok.
4. Rántani, habarni csak éppenhogy szoktam, suhintásnyit, egy leves, főzelék megfelelő sűrűségét nem éppen olajos liszttel szeretem elérni, plusz tönkrevágja az ízeket.
5. Mi lesz velem, nem kívánom a húst???!!! Pedig pácolni szeretek...és mi lesz így Bencével? Ő sem kívánja különösebben...mért van ez?
6. Bármit képes vagyok megtenni egy alkotóelem felhajtásáért. A múltkor a szerecsendiót szenvedtem ki a sarki török (v istentudja milyen nemzetiségű) fűszerestől-hiszen ok, h nincs a S. Local-ban, nah de egy töröknél ne legyen? Szóval magyaráztam, hogy nutmeg, meg biztos vagyok benne, h van itt, hiszen van vagy 50 féle fűszer, ez egy erősebb fajta, van a virágja, meg a magja, hidd el semmi extra, húsokoz, de karácsonyi süteménybe is használják-már majdnem azt mondtam, ha sokat eszel belőle, csúnyán haluzni fogsz (sose próbáltam), míg párás, bágyadt tekintettel nézett rám- nem is tudom, a karácsony hogy jött ide, hiszen gőze sincs róla( a mi mézes süteményeinkről) és egyáltalán, nyilván nem főzőcskézik otthon a kis családjának....majd a hirtelen feltűnő kollegina kisegített egy laza felkiálltással----ÁÁÁ, nutmeg?-és előkotort vhonnan egy utolsó zacskót...:)
7. Nem tudok főzni, csak szeretek, meg kísérletezni is, aztán meg vannak ilyen makacsságaim.

Ma van a Föld-napja

Nézzétek a NASA TV-t!

A legújabb szabadidős tervek, na meg Barthes

hogy elmegyünk az összes hadtörténeti múzeumba itt Londonban, a Royal Airforce Museum-mal az élen. Most mégis a Britishbe kell mennünk szombaton, Bence szerint. :( (elnézést a kínokért)

Nekikezdtem felhajtani az igazoló dokumentumokat a TO-ról a diploma honosíttatáshoz, és nagyon gyors, segítőkész fogadtatásban volt részem. Majd jól le kell őket fordíttatnom az OFI-val, a gyakorlatokat igazoló dokukat is, meg ilyenek-az szép idő és pénz lesz. Legalább a diplomám és az oklevélmellékletem angolul van, ez nagy könnyebbség. Az indexem meg otthon hever egy dobozban, szerencsére a tesóm tudta ezt, nekem gőzöm nem volt róla.
Most "letudtunk" egy baráti öröm-kört, összefutottunk végre Annáékkal, Joe-ékkal, találkoztam Krisszel, még Zsó és Ferencke, meg Olivia van soron, de ő rossz kislány volt (amikor berúgva túl sokat ölelgette Bencét:), amíg én ezen mosolyogtam, a barátja szemei villámokat szórtak-dehát szülinapos volt a lelkem).

Amúgy tök jó minden, nem? Csak fásulttá tesz a lét, és birizgál a kedvetlenség. És benyomások mindenütt belül. Kb. ilyen érzés...néztem a wiw-en, jesszus, 600 ismerősöm van, és ahogy belelapozgattam az oldalakba, több, mint a felét nem tudom, kicsoda. Egyszer már el kezdtem törölgetni az embereket, de az meg durvának tűnik. (?) Bár legszívesebben a 80%-kal megszakítanám a kapcsolatot...minek? Egyébként is nagy kidobáló vagyok, olyan jól esik megszabadulni dolgoktól. Nah, nem ez a lényeg, hanem, megnéztem 1-2 képet, pl. régi ált. iskolás társ, meg fogalmam sincs kicsodákat, anyaföldünket elhagyókat, valahol találkoztam velük-és egyszerűen csak különös. Képek, arcok, helyek, akarások, pajzsok-idő, idő, idő-mindenütt az idő. Egyszerűen bámulatos nekem, ahogy ez van. A képek pedig egy darabig megmaradnak, mutatnak téged valahogyan, valamilyennek-álarcok, vértek, szépek. Még egyszer Radics Márktól kaptam, Roland Barthes Világoskamráját, amit most olvasok újra, a fotográfiáról írt jegyzetei ezek tulképpen. Flúgos ez a Barthes. Kifejezetten szórakoztató. pl. ezt mondja: "Megfigyeltem, hogy egy fénykép háromféle gyakorlat ( vagy érzelem vagy szándék) tárgya lehet: vagy mi csináljuk, vagy rólunk csinálják, vagy nézzük...E három gyakorlat közül az egyik számomra ismeretlen maradt, nem is próbálkoztam vele. Nem vagyok fényképész, még amatőr sem, túlságosan türelmetlen vagyok, azonnal látni akarom, amit csináltam." Zseniális ahogy egyetlen egy bekezdésével definiálja a strukturalizmust, nem?!
Nah mindegy. Tény, h az ő álláspontja közelében sincs annak a megtapasztalásnak, amikor fogod a filmet és betöltöd az előhívó tankba, majd teszel-veszel még vele, és "egyszer csak" negatív lesz belőle. Én sosem csináltam, nem tartok itt, de nagyon jó lehet így képet létre hozni, Bence rendszeresen hív elő a fürdőben vagy a "takaró alatt", és mindig van a hűtőben film, tisztelem ezt az elszántságát, inkább kíváncsiságát, alázatát-vmit a tűzhelynél kezdeni.
Szóval van az idő, meg van a kép. Ennyit bőven elég is mondanom, meg ez a birizgáló kedvetlenség az oldalamban. Nem lehetne mindig tavasz meg ősz?

Isteni sütőtöklevest

főztem ma. Az első google-os találat alapján, méghozzá 'chili és vanília' blogjában. Köszönet neki. Nem írom ide le a receptet, tessék nála megnézni. De kell hozzá 1 szép sütőtök, 1 alma, 1 krumpli, vaj, méz, vöröshagyma, kakukkfű, szerecsendió, tejszín, bors, só, egy fél narancs leve-ennyi, egyszerű, de pikáns lett.

Voltam bent az irodában, az állás még nem 100%, még a másik góré-hölgy-óh, de pongyolán fogalmazok, szojjji- még fog interjúztatni, és felmérni a motivációimat, amiről rizsázni meg nyilván tudok, aztán meg döntenek. Egyébként a választást egyáltalán nem értem, elég balhés voltam mindig is nálunk, az első perctől fogva, meg járt a szám, igaz a végére tehetetlenségeimet humorral ütöttem el, de télleg fura, hogy engem kérdeznek, érdekelne-e recruiter pozíció. Jah, és a lengyel lány csak június környékén távozik csak a fedélzetről, úgyhogy oké. Új útvonalon közelítettem meg North-Kensingtont, innen Streathamből, a Bayswater-hídon át, egyenesen fel, keresztül a Holland Parkon, kétszeri rövid térképezéssel, és egy pici visszafordulással 50 perc alatt voltam fent- hozzá kell tenni ideális időjárási körülmények és gyenge forgalom volt, de hazafelé már elfáradtam, a szél is fújdogált, meg messze van, nah. Jah, és 3 dulva emelkedő van, egy Bayswaterben, egy vasúti felüljáró előtt, igaz, az odafelé csak lejtő, visszafelé csak emelkedő, egy a Holland Parknál és egy Landbroke Grove-on, de utóbbiakakon fel is kell menni, meg le is kell jönni, kétszer egy nap. Izgalmas, mi? Asszem nekem megártott a Nap. Nem tudom, de tegnap ahogy néztem a transport for London honlapját a legrövidebb út-kombináció 1 óra 26 perc volt. Ami gáz, ha igaz.

A nap egyéb részeiben is jó kislány voltam, nem aludtam du, hanem "szakmáztam" itthon, olvastam, tanultam, fordítottam és okultam. Gyász.
Mégis lesz vmi 2012-ben?
Puszi haza!

Otthon-itthon.

Klassz volt otthon ez a bő két hét. Már hiányzott nagyon. Az első két napban furcsa volt a hirtelen lett szabadidő, de nyilván nem kell engem félteni, unatkozni nem nagyon tudok. Szóval volt öröm, szeretet, olvasás, kertészkedés, találkozások, nevetés, ölelés, koncert, babázás, biciklizés, temető, nagy meleg, Bükk, alvás, és nem alvás! Tisza-part, Duna-part, Virág cukrászda, macskaszőr, napsütés, pesti bűz, Kecskemét, sakk, tarot, túrórudi, húsleves!!!
Az eltervezett dolgok csak csekély része valósult meg, de nem is baj, nem fontos igazán. Minek feszélyezzenek 'dolgok', teendők-mindig azt teszik, most nem hagytam.
Pl. még túrórudit sem sikerült hozni, mert ezeket az utolsó pillanatra hagytuk, amikorra is Bencének becsúszott egy hirtelen fogtömés, az utolsó este...és? és már elcsigázottak voltunk, hogy még megálljunk egy boltban is vásárolni, és pálpusztait sem ettem:(. Viszont a pirospaprikát nem felejtettem el, azt elhoztam Katának, az igazi házi készítés. Tokajit és téliszalámit pedig vettünk a duty freeből, azt kényelmes volt elérni. Hát így.

Tegnap felhívott a munkahelyem (húsvét hétfőn, hogy a szívbajt hozza rám), állást ajánlott az irodában, recruiter pozíciót, a lengyel lány helyére, aki elmegy most szülni, Ewanak hívják. Ez egy kis jó hír, és örülök is neki, persze látom, ha nem lazítok a hozzáállásomon és az előítéleteimen, akkor elég szar lesz bent dolgozni- egy káoszban, sok hormon dús nő között-olllallla...szóval lazítani az előítéleteimen. Szerencsére csak rész munkaidős, mellette továbbra is terepen leszek, viszont a ciki, hogy az iroda Bayswater fölött van, North-Kensingtonban, nos, nekem ez oda-vissza kb 30 km. 50 perc-1 óra bringával, kényelmesen, száraz időben, az szűk 2 óra bringázás/nap Tömegközlekedéssel pedig hosszabb idő, és sztem nem lesz affinitásom visszaszokni rá, szóval ki leszek tekerve.
Nah mindegy, meglátjuk.

Aztán meg Karesz-egy volt kollegám- jön ki nyáron két hétre, és beszéltük, hogy én addigra felvenném a Phoenix House-zal a kapcsolatot, szakmai tapasztalat-cserére, csak belemennek. Az király lenne. Szegeden szárnyra kapott hamvaiból a rehab, frissülés van, ami jó hír. Én meg elkezdtem a hétvégén az itteni drogstratégiákat olvasgatni-hiába, a malmaim lassan őrölnek-ezt is már olyan régóta akarom.
Amúgy sok barát és kedves ismerős látogat ki nyáron Londonba, szóval, ha mi nem megyünk haza, egy darabka Mo. kijön ide.

Bence meglocsolt, aztán meg a szerelemünk erős és valódi, ami jó és szép, most már csak a Nibiru miatt aggódom, mi van, ha tényleg ideér egy bolygó 2012-re? Én nem akarok totális katasztrófát, Föld-pusztulást, főleg nem meghalni. Nah, mindegy, addig is biciklizem.

AHAM

magassarkúban is lehet bringázni, látom néha, de akkor úgy nézel ki, mint egy kacsa
holnap repülünk
vár a finom húsleves

Amiről lemaradunk: zene, ruha...(szabadasszociáció: "a kultúra úgy hull le rólam, mint másról ruha a boldog szerelemben")

Ma volt az a nap, amikor elhatározásomat-miszerint B.-t felöltöztetem nekem tetsző utcai ruhákba, amibe nehezen, de belement- kivitelezzük. Bringás gönce van sok, jobbára csak az van rajta, de egyéb...A cél az Oxford strről a Westfield bev.kp.ra módosult kliensem férjének délelőtti javaslatára, ami talán most EU legnagyobb ilyen kp-ja...ha jól mondom, de most azé se nézek utána, jah, és múlt év végén nyílt. Dolgoztam 2-ig, B. "felvett", elhozta a reggeli szendvicseim, amit otthonhagytam, "bedobtuk" a Battersea erőmű előtt a Temze-parton, százágra sütött a Nap, majd elbringáztunk Shepherd's Bushhoz a Westfieldhez. Sajnos lecsúsztunk arról, h kb 3-4 óra alatt (ennyi állt rendelkezésünkre, mert 8tól neki "munka vacsorája"volt) vegyünk neki egy tavaszi dzsekit v zakót, egy farmert, esetleg pulcsit, cipőt...de a kabit találtam a legfontosabbnak, azt a legnehezebb venni, így csak azt néztük. Hát egy k@rva darabot nem találtunk, ami nem 200 fontnál kezdődött volna, mert olyan volt, pl. Armani ésatöbbi, de az eggyel a mi árkategóriánk felett van. Szal, ami méretben, színben, anyagban, szabásban megfelelt volna, az nem volt. A Zaraban majdnem megvettünk egy fekete kis kabátot, végső elkeseredésünkben, de egyrészt fekete, neki jobban állna vmi sötétszürke (én járok mindig feketében, a dark side én lennék), másrészt, mintha túl rövid fazon lenne, nem tudom, nah, nem az az ollé, ez az! Jah,volt itt egy sötétszürke zakó-kabát, tavaszi fazon, az tök jó volt, de nem a méretében :(. H&M-ben otthagytunk szintén egy tök jót, szürkét, csinosat, csak 54-esig volt méret, neki 56-os kellene, mivel magas, és hosszúak a kezei. Egy csomó helyre bementünk, Next, M&S, Lacoste, GAP, minek sorolom, végigjártuk a kínálatot-de mindenütt uaazok a sz@rok vannak, a felső határ 100 píz volt, de így nem fért bele-és persze: "nem jó ez a zseb, túl ilyen, túl olyan..." OMG

Aztán, tegnap el akartam menni Barabás Lőrinc koncertre, olvastam, hogy van, de B.-vel le se beszéltük, és nagyon sokáig dolgozott, ma el mennék a Fabric-ba, Plump DJs-re, Beatmonkeys is lesz, Goldie (:), muhahha, aztán, nem...B. nem jön, én nem szervezkedtem előre, áffffpfhhh, pffffhhhh, egyedül meg nincs kedvem-amúgy Plump DJs lesz az A38-on, amikor otthon leszünk, de én nem tudok majd menni, pfhhh

Mi még: jah, alig voltam néhány kultúr programon ebben a városban, ami elég nagy gyász, pl. ebből is kimagasló a Robert Capa kiállítás volt a Barbican Centre-ben, amire B. vitt el, de az nagyon szuper volt, azért ez összességében elég ciki.
Annál többet kerékpározom viszont, és az Abbey Park temető még mindig a number one-ok között van.
És remélem, h Nóri nem hordta el az egyedi szabásos, fekete, zibis, vagánykis szövetkabátom...de asszem, h igen :(

Nah, ennyit az "életfontosságú" dolgaimról.

Pontosan 1 éve ezen a napon

érkeztem ebbe az országba úgy 1-2 között délután, Anna kijött elém a reptérre, lecuccoltunk, első utam pedig a Clissold parkba vezetett Manor Housenál...
1 év... azóta nagyon sok minden történt
Mostanában állandóan az időre gondolok, folyamatosan, a jelenre és a jövőre, csak az időre magára, hogy "van", de ezt majd később kifejtem.

Megvolt az első balesetem

Remélem egyben az utolsó is. Szerdán történt, reggel, munkába menet. Egyszer csak keresztbe vágta az utam egy fehér kocsi, én meg nem tudtam megállni, mert jó gyorsan haladtam, lassan reagáltam, így belementem. Kisodort, esés, bicikli el. Egy nyugis útszakaszon volt, se lámpa, se semmi, a másik sávban lehetett mögöttem, mivel én a buszsávban voltam, nyilván, vagy fingom sincs, olyan hirtelen történt. Semmi bajom nem lett, néhány karcolást leszámítva, meg a jobb kezem hüvelykujját, ami jól meghúzódott, majd feldagadt a tenyeremmel együtt, és persze még néhány napig olyan lesz. Ahogy elestem, rögtön megáll két biciklis mellettem, felsegítettek, felrakták a láncom, megnéztük a kezem, majd a sofőr is előkerült, azzal a szöveggel, h látnom kellett, persze, neki kellett volna várnia még két másodpercet, hogy elhaladjak, és nem 90fokban bekanyarodni balra, tökéletesen lehetetlenné téve a helyzetem. Nah mindegy. Jól megijedtem, kapkodtam a levegőt, de rögtön visszaszálltam, és mentem dolgozni. Azt mondták, hogy fel kellett volna írnom a rendszámát, meg elkérni a szemtanúk telefonszámát, és jelenteni, de persze, ki gondol erre. Pl. ha vmi komoly baja lesz a cangámnak, nyilván, de mivel nem lett, csak minél gyorsabban el akartam hagyni a helyet, meg voltam illetődve. Most is bringázom, de most óvatosabban megyek, mert nem tudok jobb kézzel fékezni (hátsó fék) az ujjam miatt. Ezért Bence mosta meg a hajam szerdán és próbálta összekötni copfba, de az nem ment neki, hogy ez milyen vicces! Azzal ugrattam ezután, hogy fesse ki a körmöm ma, azt mondta, az menni fog, úgyhogy kíváncsi vagyok:).
Most este meg átmentünk volna Ferenckéékhez vacsorázni, de sajnos nem tudunk, mert Bence lebetegedett, úgyhogy most pihen. És ma vagyunk fél éve együtt...! Lehet, ebbe betegedett bele, szegény...:)

ÚJ BEJEGYZÉS-KLIKK

Temze-part meg egy horror film: a 'Them'

Minden nap a Temze mellett tekerek el munkába menet és vissza a Chelsea-bridge felé. Valamikor egy hete suhant át rajtam a mindennapos rutin otthonosságának érzése. Olyan furcsa volt. Rászoktam, hogy az utolsó szakaszon rákanyarodok a széles járdára, aminek a vége bicikliút is, és tulképpen sok bringás használja, kényelmesen elférnek ketten is egymás mellett, nekem azért kell, mert így sokkal jobban látom a Battersea erőművet, ahogy elhajtok előtte, itt mindig lassabban is megyek. Ez a szakasz enyhe kanyarjával a Tömörkény gimi előtti Tisza-partra emlékeztetett akkor, hirtelen, meglepett, "boldoggá" is tett és hiányt is okozott. Otthonossá válik a város lassan, barátivá, megszeretem... és mégsem olyan, mint otthon és mégis, és mégse...Aztán néha mosolyogva összebiccentünk ugyanazokkal a szembejövő futókkal és bringásokkal, ha találkozunk...

Erről annyira sok kedvem nincs írni, de mivel szétakasztott, gyorsan körmölök ide vmit róla, hátha megszabadulok attól, hogy "kísértsen".
Nah, a mostani kliensem, akivel dolgozom, egy kozmopolita művésznő volt vmikor, anyanyelvi angollal, franciával, némettel, olasszal, hollanddal, hogy csak pár nyelvet említsek a repertoárjából, súlyos balesete után mostmár csak quantumfizikával, olvasással tud foglalkozni, vesztemre mutatott nekem egy horrorfilmet, egy napos délelőtt, tegnap. Max másfél óra volt. Merthogy IGAZ a sztori.... 2002-ben? Romániában történt...hát nem fogom túlrészletezni, mert rosszul vagyok tőle még mindig. Egy fiatal francia pár egy francia tanárnő és író férje Romániába költözik a semmi közepébe egy nagy öreg házba, erdő körülöttük, how romantic! Egy este hangokat hallanak és elekezdődik a hajsza...blablabla...a házban, az erdőben.... A végén sérülten menekülnek üldözőik elől egy alagútrendszerben, bocs, már elvesztették egymást (persze), a férj követi a felesége hörgő, sikító hanjait és a fényeket...majd odaér, a felesége arccal a földön fekszik, fojtogatják, egy alak ül rajta a másik zseblámpával világít, mindketten GYEREKEK, BASZKI, GYEREKEK! "Let us play!" mondja a zseblámás kissrác a férfinak. A férfi leüti az egyiket, a másik elkezdi mondani, hogy erre, erre, kövessék őt, mutatja a menülő utat. Majd másznak fel egy magas létrán a csatornában még mindig, elöl a nő, utána a gyerek, utána a férj, a legfölső lépcsőfok előtt lerugja a férj lábát a kissrác, az leesik, vki elhúzza...a nő fut, mászik, kiér az alagút végére, fény, ahol rácsok vannak, látja az autókat elmenni, autópálya, gyorsforgalmi, v mittudomén, sikít, stb, majd eltűnik a nyílásban... 5 nappal később találja meg a rendőrség a holttestjüket...Elfogják az elkövetőket legfiatalbbjuk 10 !!! a legidősebb 15 éves!!! WTFWTFWTF..., nah, ennyit a megtörtént esetről. Óh, igen, a film eleljén, megölik egy kocsival balesetet szenvedett anyát és lányát, este volt akkor is, eső, az erdőt átszelő úton történt. Tudom én, hogy sok szar van a világban, de ha lehet, elkerülöm. Ezek a román gyerekek ebben a pillanatban is lélegeznek, beszélnek, esznek, vannak, azt mondták, hogy "Nem játszottak volna velünk!" A film címe: Them.

Ha a férfi főz...

1. azt ritkán teszi
2. sosem szakácskönyvből
3. vagy tésztát főz vmivel vagy jó esetben rögtönöz vmi nagyon-nagyon finomat
4. nem kell 5x megdicsérni, hogy milyen finom lett
5. nem fogja megismételni újra

B. ma vega rakott padlizsán-cukkinit készített vacsorára, isteni volt

Most megyek, elásom magam holnapra...

A legnagyobb tibeti mondás...

If you do not like something you have to get used to it.

Wa?
:D

Good days, bad days

I have bad days now...too much work...too much hassle

Vasárnapi bringázás és persze főzőcske és szöszmöszök

B. ismerőseivel bringáztunk egyet: Zsófi barátja, Ferencke szervezte, és még két srác, Zsolti és Csanád, Ferencke barátai jöttek. Milford volt először a cél, amit én kicsit sokallottam elsőre, mert már voltam arrafelé B. Evans-es cyclocross versenyén, az jó kis dombos környék, vonattal egy óra Godalming, aztán még egy órát tekertünk a verseny helyszínéig, Milford meg még ezek alatt van, de végül is, csípem a kihívást, szenvedni is tudok és mindig megéri:)...Aztán nem jutottunk el, mert Ferencke szuperokos, vadonatúj gps-e főútvonalakat tudott csak (térképet kell rátölteni), de azért sikerült 60-70 km- így is menni, oda-vissza Londonban, úgy, hogy még mindig nem hagytad el a "várost"-dél-nyugat felé bringáztunk. Az idő szép volt, tekerni jó volt, én már mire Zsóékhoz értünk Zsoltiékkal reggel, szétizzadtam magam. Aztán kitaláltuk, hogy jöjjünk hozzánk enni, mert rengeteg friss zöldségem van, veszünk vmi húst, főzünk rizst, és sütünk még palit, a nappali tágas, kényelmes, mért ne. Így is lett. Pulykamell csíkokat grilleztünk meg, pároltzöldség, mint brokkoli, répa, zeller, zöldbab, borsó, kukorica, póréhagyma stb, curry-s rizs...szóval szolíd tivronya lett estére.

Ma meg nem dolgozom, majd holnaptól, úgyhogy olvasgatok, munkákat keresek, felmérek, küldök, cv-t, motivációs leveleket, mint november óta elég rendszeresen-az a baj csak, hogy ha nem életbevágó, nem csinálom annyira hatékonyan és élethűen, pedig ahhoz, hogy sikeres legyen az álláskeresés, magamnak kell elhinnem elsősorban, hogy erre és erre a posztra én vagyok a legmegfelelőbb ember, egyébként nem tudom elhitetni, hogy motivált vagyok, mert nem vagyok az, ezt még a hülye is tudja. (Azért azon tegnap megint lezsibbadtam, hogy szendvedélybeteg területen évi 50 ezer fontos szocmunkás állásokat láttam, Londonban, vagy 20-at, persze nem zsenge kezdőknek, meg itt nyilván a honiak vannak előnyben, de akkor is, vö otthon) Jah, muris nekem, múlt héten voltam bent az irodában, szabadságos papírt kitölteni, egyéb idióta más dolog, majd megkérdezi a főnököm, hogy ugye akkor már nem keresek másik állás...Tessék? Mert az exfőnököm felhívta, hogy mi van velem, mért akarok elmenni, mert referenciát kértem tőle, miért...WTF? Normális ez a Charmain? Az exfőnök, mi köze hozzá? Bírtam, meg kijöttünk, na de ilyet? Komolyan mondom, mint egy faluban... "Te, hallottad, hogy az Erzsike fia most ez és ez..." Nah mindegy, mondtam, hogy persze, hogy keresek, akkor, ha nincs elég munkám veletek, logikus, nem? Nem vagyok messiás váró. Így aztán most van munkám.

Nagyon várom már a hazalátogatást, nagyonnagyonnagyon....azt már most tudom, hogy pár üveg tokajival és jópár pálpusztaival fogok visszatérni. Olyan jó lesz otthon!!!!! Igaz, hogy majd el fogok szomorodni és fel fogok háborodni, hogy mi megy az országban...ahhoz nincs kedvem.

Tegnap még megnéztük este a Black Book-ot, ez egy holland 2.vh-s film, de kurva jó... Van néhány jelenet, ami úgy igazán bemar, mázli, hogy nem kellett azt nekünk megélni, iszonyú nagy mázli.

Ej, lassan lesz MIMOSAM:)...pénteken bementünk egy claphami virágboltba -amikor megvettük a bringás cipőmet potom pénzért. Azt mondtam magamban szinte felesleges, ez egy közepes feltöltöttségű virágbolt, tuti, hogy nem lesz, de talán tudnak mondani a közelben vmi nagy virág"piacot", és akkor majd ott. Erre azt feleli az eladó hölgy felcsillant szemekkel, hogy "Áh, mimosa? Véletlenül a főnök kedvenc virága, még nincs, de szerintem már felírta a jövő heti listára, hogy lassan hozhatjuk, mert elég meleg lesz neki....persze itt ritkán veszik, de nekünk mindig kell tartani, mert a kedvence...szóval, a közelben lakunk? Jöjjünk vissza jövő héten!"
Hát ez tökéletes, bódottág! Már áttanulmányoztam a gondozását, felkészülten fogom várni, megfelelő páratartalommal, vízzel, földdel, némi tápanyagutánpótlással, a hőmérsékletingadozás ( kb 18-24 C között) lehet csak az egyetlen baja, de azzal túl sok mindent nem tudok kezdeni sajnos, remélem hajlandó lesz ennyi kompromisszumot kötni a túlélésért.
Jah, és továbbra is szerelmes vagyok:):):)