Minden nap a Temze mellett tekerek el munkába menet és vissza a Chelsea-bridge felé. Valamikor egy hete suhant át rajtam a mindennapos rutin otthonosságának érzése. Olyan furcsa volt. Rászoktam, hogy az utolsó szakaszon rákanyarodok a széles járdára, aminek a vége bicikliút is, és tulképpen sok bringás használja, kényelmesen elférnek ketten is egymás mellett, nekem azért kell, mert így sokkal jobban látom a Battersea erőművet, ahogy elhajtok előtte, itt mindig lassabban is megyek. Ez a szakasz enyhe kanyarjával a Tömörkény gimi előtti Tisza-partra emlékeztetett akkor, hirtelen, meglepett, "boldoggá" is tett és hiányt is okozott. Otthonossá válik a város lassan, barátivá, megszeretem... és mégsem olyan, mint otthon és mégis, és mégse...Aztán néha mosolyogva összebiccentünk ugyanazokkal a szembejövő futókkal és bringásokkal, ha találkozunk...
Erről annyira sok kedvem nincs írni, de mivel szétakasztott, gyorsan körmölök ide vmit róla, hátha megszabadulok attól, hogy "kísértsen".
Nah, a mostani kliensem, akivel dolgozom, egy kozmopolita művésznő volt vmikor, anyanyelvi angollal, franciával, némettel, olasszal, hollanddal, hogy csak pár nyelvet említsek a repertoárjából, súlyos balesete után mostmár csak quantumfizikával, olvasással tud foglalkozni, vesztemre mutatott nekem egy horrorfilmet, egy napos délelőtt, tegnap. Max másfél óra volt. Merthogy IGAZ a sztori.... 2002-ben? Romániában történt...hát nem fogom túlrészletezni, mert rosszul vagyok tőle még mindig. Egy fiatal francia pár egy francia tanárnő és író férje Romániába költözik a semmi közepébe egy nagy öreg házba, erdő körülöttük, how romantic! Egy este hangokat hallanak és elekezdődik a hajsza...blablabla...a házban, az erdőben.... A végén sérülten menekülnek üldözőik elől egy alagútrendszerben, bocs, már elvesztették egymást (persze), a férj követi a felesége hörgő, sikító hanjait és a fényeket...majd odaér, a felesége arccal a földön fekszik, fojtogatják, egy alak ül rajta a másik zseblámpával világít, mindketten GYEREKEK, BASZKI, GYEREKEK! "Let us play!" mondja a zseblámás kissrác a férfinak. A férfi leüti az egyiket, a másik elkezdi mondani, hogy erre, erre, kövessék őt, mutatja a menülő utat. Majd másznak fel egy magas létrán a csatornában még mindig, elöl a nő, utána a gyerek, utána a férj, a legfölső lépcsőfok előtt lerugja a férj lábát a kissrác, az leesik, vki elhúzza...a nő fut, mászik, kiér az alagút végére, fény, ahol rácsok vannak, látja az autókat elmenni, autópálya, gyorsforgalmi, v mittudomén, sikít, stb, majd eltűnik a nyílásban... 5 nappal később találja meg a rendőrség a holttestjüket...Elfogják az elkövetőket legfiatalbbjuk 10 !!! a legidősebb 15 éves!!! WTFWTFWTF..., nah, ennyit a megtörtént esetről. Óh, igen, a film eleljén, megölik egy kocsival balesetet szenvedett anyát és lányát, este volt akkor is, eső, az erdőt átszelő úton történt. Tudom én, hogy sok szar van a világban, de ha lehet, elkerülöm. Ezek a román gyerekek ebben a pillanatban is lélegeznek, beszélnek, esznek, vannak, azt mondták, hogy "Nem játszottak volna velünk!" A film címe: Them.
Erről annyira sok kedvem nincs írni, de mivel szétakasztott, gyorsan körmölök ide vmit róla, hátha megszabadulok attól, hogy "kísértsen".
Nah, a mostani kliensem, akivel dolgozom, egy kozmopolita művésznő volt vmikor, anyanyelvi angollal, franciával, némettel, olasszal, hollanddal, hogy csak pár nyelvet említsek a repertoárjából, súlyos balesete után mostmár csak quantumfizikával, olvasással tud foglalkozni, vesztemre mutatott nekem egy horrorfilmet, egy napos délelőtt, tegnap. Max másfél óra volt. Merthogy IGAZ a sztori.... 2002-ben? Romániában történt...hát nem fogom túlrészletezni, mert rosszul vagyok tőle még mindig. Egy fiatal francia pár egy francia tanárnő és író férje Romániába költözik a semmi közepébe egy nagy öreg házba, erdő körülöttük, how romantic! Egy este hangokat hallanak és elekezdődik a hajsza...blablabla...a házban, az erdőben.... A végén sérülten menekülnek üldözőik elől egy alagútrendszerben, bocs, már elvesztették egymást (persze), a férj követi a felesége hörgő, sikító hanjait és a fényeket...majd odaér, a felesége arccal a földön fekszik, fojtogatják, egy alak ül rajta a másik zseblámpával világít, mindketten GYEREKEK, BASZKI, GYEREKEK! "Let us play!" mondja a zseblámás kissrác a férfinak. A férfi leüti az egyiket, a másik elkezdi mondani, hogy erre, erre, kövessék őt, mutatja a menülő utat. Majd másznak fel egy magas létrán a csatornában még mindig, elöl a nő, utána a gyerek, utána a férj, a legfölső lépcsőfok előtt lerugja a férj lábát a kissrác, az leesik, vki elhúzza...a nő fut, mászik, kiér az alagút végére, fény, ahol rácsok vannak, látja az autókat elmenni, autópálya, gyorsforgalmi, v mittudomén, sikít, stb, majd eltűnik a nyílásban... 5 nappal később találja meg a rendőrség a holttestjüket...Elfogják az elkövetőket legfiatalbbjuk 10 !!! a legidősebb 15 éves!!! WTFWTFWTF..., nah, ennyit a megtörtént esetről. Óh, igen, a film eleljén, megölik egy kocsival balesetet szenvedett anyát és lányát, este volt akkor is, eső, az erdőt átszelő úton történt. Tudom én, hogy sok szar van a világban, de ha lehet, elkerülöm. Ezek a román gyerekek ebben a pillanatban is lélegeznek, beszélnek, esznek, vannak, azt mondták, hogy "Nem játszottak volna velünk!" A film címe: Them.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése