Megvolt az első balesetem

Remélem egyben az utolsó is. Szerdán történt, reggel, munkába menet. Egyszer csak keresztbe vágta az utam egy fehér kocsi, én meg nem tudtam megállni, mert jó gyorsan haladtam, lassan reagáltam, így belementem. Kisodort, esés, bicikli el. Egy nyugis útszakaszon volt, se lámpa, se semmi, a másik sávban lehetett mögöttem, mivel én a buszsávban voltam, nyilván, vagy fingom sincs, olyan hirtelen történt. Semmi bajom nem lett, néhány karcolást leszámítva, meg a jobb kezem hüvelykujját, ami jól meghúzódott, majd feldagadt a tenyeremmel együtt, és persze még néhány napig olyan lesz. Ahogy elestem, rögtön megáll két biciklis mellettem, felsegítettek, felrakták a láncom, megnéztük a kezem, majd a sofőr is előkerült, azzal a szöveggel, h látnom kellett, persze, neki kellett volna várnia még két másodpercet, hogy elhaladjak, és nem 90fokban bekanyarodni balra, tökéletesen lehetetlenné téve a helyzetem. Nah mindegy. Jól megijedtem, kapkodtam a levegőt, de rögtön visszaszálltam, és mentem dolgozni. Azt mondták, hogy fel kellett volna írnom a rendszámát, meg elkérni a szemtanúk telefonszámát, és jelenteni, de persze, ki gondol erre. Pl. ha vmi komoly baja lesz a cangámnak, nyilván, de mivel nem lett, csak minél gyorsabban el akartam hagyni a helyet, meg voltam illetődve. Most is bringázom, de most óvatosabban megyek, mert nem tudok jobb kézzel fékezni (hátsó fék) az ujjam miatt. Ezért Bence mosta meg a hajam szerdán és próbálta összekötni copfba, de az nem ment neki, hogy ez milyen vicces! Azzal ugrattam ezután, hogy fesse ki a körmöm ma, azt mondta, az menni fog, úgyhogy kíváncsi vagyok:).
Most este meg átmentünk volna Ferenckéékhez vacsorázni, de sajnos nem tudunk, mert Bence lebetegedett, úgyhogy most pihen. És ma vagyunk fél éve együtt...! Lehet, ebbe betegedett bele, szegény...:)