végül mégsem tudtam hozni ma- ugyanis amatőrségem okán miközben fújtam fel a gumit-már kész volt minden, sikeresen visszatettem a kereket, lánc, váltó szépen, ahogy kell, néztem, mennyire kemény a gumi, de örömömben és sietségemben rajta hagytam a pumpát a szelepen, negyedet fordult a kerék, és le is engedett a belső, a szelep mellett elszakadt a gumi-na ez az idiotizmus a részemről, dehát majdnem szőke vagyok. Tehát, hiába csináltam meg életem másfeledik defektjét önállóan fél óra alatt, miközben a Hyde parkban az összes hülye leszólított, h ígymegúgy, de tuti, én itt defektezek, meg kell-e tartani a bringát?, hát nem kössz, "felfüggesztettem" a padra, puff neki. Újra lapos volt a gumim. És ezúttal csak egy belső volt nálam, mert múlt héten a reggeli indulás előtt, Bence csinálta meg a defektem, félálmában, és a kis kerékpárjavító szettemben csak egy belső maradt. Tehát, a köv. történt. Visszaiparkodtam a Victoria-ra, ahol tudtam, h van Evans branch, hogy segítsenek rajtam. 11.45-re értem oda, egy levél volt az ajtón, h minden kedden 11-12-ig zárva vannak egy órát, hogy trainingezhessenek, még kiválóbb szervízt biztosítva a vásárlóknak-persze. Ebédszünet. A 11.45-ös kliensvizitemre már nem értem oda, így se úgy se, de azért kikaptam a kereket, és le a gumikat, h azzal is már előrébb legyek. Megcsinálták, kifizettem érte 17 fontot, és még nagyon gyorsan el akartak adni nekem egy külsőt 15-ért, mire másodjára is elmondtam, h véletlenül a barátom és egy barát barátom is az Evansnak dolgozik, Claphamban és Wandsworth-ben, télleg, nem kamuzok, szóval, ha annyira kell nekem az a külső, majd ők elhozzák nekem trade áron...ugye kibír még egy du-t a külsőm? Amúgy kedvesek, aranyosak voltak, és mindenki jól megnézett-a rózsaszín trikó előnye.
Nah, a nap első felére megvolt a handicap, igazából ez már a második volt, előtte úgy mentem egy klienshez az esőben, h nem volt otthon-végül. Nem akarja, h lássuk az irodából, csak nem tudom, miért.
Iroda...: nekem túl sok a duma, nem bírom ezt a női állandó közléskényszert a semmiről, mindig vmi szörnyű pop szól a rádióból...Le se köt egyáltalán, amiről beszélnek, egyszerűen csak dögunalom, 5 perc a max limitem, utána csendesen kiszállok a csevelyből. Persze nem vagyok ellenséges, mert nem vagyok hülye, eljátszom a magam szerepét, de nem is hasonulok, köszi.
Ma mint egy eszelős jöttem haza, pedig már fáradt voltam nagyon, 40 km-t mentem ma, tegnap 36 körül, és 5.45-kor nyeltem le az utolsó falatot a tölcséremből a Hyde parkban a Marble Arch felőli oldalnál, és 6.15-re már a brixtoni házunk ajtaja előtt voltam, úgy, h ilyenkor elég nagy a forgalom. Ösztönöz, ha előznek. Ma egy szakaszon a belső sávban mentem, kanyarodtam le uais, és egy tag meg jött mellettem a külsőben és stírölte a "bringám", majd lehagytam, majd lehagyott, majd rátapadtam, majd egy profi bringás mindkettőnket lehagyott a Brixton Hill-en felfelé, nem tudom, honnan volt energiája, biztos csak akkor pattant a bringára :D remélem... viszont az utolsó kereszteződés előtt 300 m-rel még beértem emberünk, és lehagytam, és így át is értem a zöldön :D. És pihegtem 5 percig, majd azonnal tusolás! Tökély.
Múlt héten pedig a helyi vagyis brixtoni BMX-es beton pályán volt bemutató és verseny, őrület, h miket tudnak ezek a srácok, hihetetlen, nagyon komolyak. Majd elmentünk a parkba, frizbiztünk, Zsó, Ferencke, Gábor és mi ketten, majd megittuk a pezsgőnk az összeköltözés örömére.
Az előbb pedig elküldtem egy udvarias emailt a főbérlőnknek, aki egy koreai nő, hogy köszi a gyors intézkedés a vízmelegítőnkkel kapcsolatban-tegnap nem volt melegvíz vmiért két óráig, szerelőket hívott mára-, és hogy ne értsen félre, értem én, h ő a főbérlő, és ki kell adnia az utolsó szobát itt, meg minden, de nem értem, h 1. betoppan bejelentés nélkül, kulccsal, stb, 2, itt van, és felporszívózik-ahogy ezt tette ma, amíg szabadnapjukat töltötték Zsóék. Zsó vasárnap takarított fel teljesen, én hétfőn is felporszívóztam a morzsákat a szőnyegről magunk után -mwhaha- és hogy nem értem, piszkosnak találta? És hogy ez a ház akarna lenni a mi otthonunk, ezért tartjuk tisztán, amennyire tudjuk, mert nekünk erre igényünk van, a fiúk dolgokat szerelnek, takarítanak, sok plussz energiát rakunk bele apránként, óvjuk a ház állagát. Mivel ez az otthonunk, a privát szféránk, ezért mi zavarbaejtőnek találjuk, amikor csak úgy betoppan (heti kb 4-5ször, amit sejtünk), tegyük fel, h szabadnapunkon fehérneműben sétálunk a házban, és ő megjelenik a férjével, hát ez elég kínos. Nem, nincs ilyen típusú hobbink, fehérneműben rohangálni, de megtörténhet. (Ahogy múltkor B. alsónadrágban, én bugyiban és polóban voltam a konyhában, mert vágtam a haját, és megjelent Helen.)
Tehát, szeretnénk érezni is, h ez az otthonunk (és nem átjáróház) ....udvariassági formulák, blabla, elköszönés, várom válaszát, blabla: Eva
Hm, kíváncsi vagyok, mit fog erre reagálni...majd megírom, de kapja be, tényleg mit képzel, csak úgy rendszeresen idejár, apró cseprő dolgokért, nem értem...
A legszomorúbb a mai napban-holnap 10-kor kezdtem volna egy öregúrnál- voltam nála már két hete, felvenni a gondozási tervét-, megnézni, hogy hogyan tud felkelni az újonnan hozott kórházi ágyából, mennyi asszisztálásra van szüksége a mozgásban, 1 carer elég-e neki, vagy kettő kell...
1 órája hívott a főnököm, h meghalt ma délután... szívenütött...nagyon kellemes ember benyomását keltette, arra az egy órára, amíg nála voltam. Eszméletlenül találta a care a padlón. Szegénke, remélem, nem szenvedett sokat.
Nah, a nap első felére megvolt a handicap, igazából ez már a második volt, előtte úgy mentem egy klienshez az esőben, h nem volt otthon-végül. Nem akarja, h lássuk az irodából, csak nem tudom, miért.
Iroda...: nekem túl sok a duma, nem bírom ezt a női állandó közléskényszert a semmiről, mindig vmi szörnyű pop szól a rádióból...Le se köt egyáltalán, amiről beszélnek, egyszerűen csak dögunalom, 5 perc a max limitem, utána csendesen kiszállok a csevelyből. Persze nem vagyok ellenséges, mert nem vagyok hülye, eljátszom a magam szerepét, de nem is hasonulok, köszi.
Ma mint egy eszelős jöttem haza, pedig már fáradt voltam nagyon, 40 km-t mentem ma, tegnap 36 körül, és 5.45-kor nyeltem le az utolsó falatot a tölcséremből a Hyde parkban a Marble Arch felőli oldalnál, és 6.15-re már a brixtoni házunk ajtaja előtt voltam, úgy, h ilyenkor elég nagy a forgalom. Ösztönöz, ha előznek. Ma egy szakaszon a belső sávban mentem, kanyarodtam le uais, és egy tag meg jött mellettem a külsőben és stírölte a "bringám", majd lehagytam, majd lehagyott, majd rátapadtam, majd egy profi bringás mindkettőnket lehagyott a Brixton Hill-en felfelé, nem tudom, honnan volt energiája, biztos csak akkor pattant a bringára :D remélem... viszont az utolsó kereszteződés előtt 300 m-rel még beértem emberünk, és lehagytam, és így át is értem a zöldön :D. És pihegtem 5 percig, majd azonnal tusolás! Tökély.
Múlt héten pedig a helyi vagyis brixtoni BMX-es beton pályán volt bemutató és verseny, őrület, h miket tudnak ezek a srácok, hihetetlen, nagyon komolyak. Majd elmentünk a parkba, frizbiztünk, Zsó, Ferencke, Gábor és mi ketten, majd megittuk a pezsgőnk az összeköltözés örömére.
Az előbb pedig elküldtem egy udvarias emailt a főbérlőnknek, aki egy koreai nő, hogy köszi a gyors intézkedés a vízmelegítőnkkel kapcsolatban-tegnap nem volt melegvíz vmiért két óráig, szerelőket hívott mára-, és hogy ne értsen félre, értem én, h ő a főbérlő, és ki kell adnia az utolsó szobát itt, meg minden, de nem értem, h 1. betoppan bejelentés nélkül, kulccsal, stb, 2, itt van, és felporszívózik-ahogy ezt tette ma, amíg szabadnapjukat töltötték Zsóék. Zsó vasárnap takarított fel teljesen, én hétfőn is felporszívóztam a morzsákat a szőnyegről magunk után -mwhaha- és hogy nem értem, piszkosnak találta? És hogy ez a ház akarna lenni a mi otthonunk, ezért tartjuk tisztán, amennyire tudjuk, mert nekünk erre igényünk van, a fiúk dolgokat szerelnek, takarítanak, sok plussz energiát rakunk bele apránként, óvjuk a ház állagát. Mivel ez az otthonunk, a privát szféránk, ezért mi zavarbaejtőnek találjuk, amikor csak úgy betoppan (heti kb 4-5ször, amit sejtünk), tegyük fel, h szabadnapunkon fehérneműben sétálunk a házban, és ő megjelenik a férjével, hát ez elég kínos. Nem, nincs ilyen típusú hobbink, fehérneműben rohangálni, de megtörténhet. (Ahogy múltkor B. alsónadrágban, én bugyiban és polóban voltam a konyhában, mert vágtam a haját, és megjelent Helen.)
Tehát, szeretnénk érezni is, h ez az otthonunk (és nem átjáróház) ....udvariassági formulák, blabla, elköszönés, várom válaszát, blabla: Eva
Hm, kíváncsi vagyok, mit fog erre reagálni...majd megírom, de kapja be, tényleg mit képzel, csak úgy rendszeresen idejár, apró cseprő dolgokért, nem értem...
A legszomorúbb a mai napban-holnap 10-kor kezdtem volna egy öregúrnál- voltam nála már két hete, felvenni a gondozási tervét-, megnézni, hogy hogyan tud felkelni az újonnan hozott kórházi ágyából, mennyi asszisztálásra van szüksége a mozgásban, 1 carer elég-e neki, vagy kettő kell...
1 órája hívott a főnököm, h meghalt ma délután... szívenütött...nagyon kellemes ember benyomását keltette, arra az egy órára, amíg nála voltam. Eszméletlenül találta a care a padlón. Szegénke, remélem, nem szenvedett sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése