péntek, május 15, 2009

az interperszonális kapcsolatok lemaradtak elébb

minden a pirítóval kezdődött. vagy még egy kicsit előbb. egyszer csak megjelent a konyhánkban ez a vadi új pirító...fémes, csillogó...jól pirító pirító. még aznap este, azon kaptam magam, h tonhal salátát készítek és curry-s rizst és fokhagymát sütök egészben olívaolajjal cseppentve, utóbbit a magam kedvére. és vendégeket vártunk, csak úgy hétköznap...F. és Zs. korábbi sokszoros pirító-tulajdonosok jöttek, cseresznyelekvárral, éhesen. a sült fokhagyma nem is, de talán a tonhal, az ízlett nekik. én örültem, pár megmaradt, extra gerezd fokhagymának. azóta több pirítóst eszünk, mint eddig. és cseresznyelekvárunk is van. néha vásárolunk közösen, és a lányok lányos, a fiúk pedig bicós dolgokról beszélhetnek. ha találkozunk.
majd ma Olivia keresett, hogy miújság, invitáltam holnap Greenwichbe, de úgysem jön majd, ahogy Zs.-nek is mondtam, de ő sem fog. Hiába, ilyenek ezek a lányok. persze az idő is közrejátszik majd. megint borús.
még mindig nem vettem mimózákat magamnak-ez loooooserség
de nagyon jó tzatzikit csinálok és
imádok friss bazsalikomot tépdesni a paradicsomszószba.
nem szeretem a paradicsomszószt, mert...mert...úgy viselkedik, mint a láva? és olyan forró? és olyan forró.
vajon A+E-vel mi lehet, azt is tudhatnánk már, és J+R-val.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése