Mindegy, más ízű lesz a gomba szószom...
Nah, ezen a szép verőfényes kora délutánon, amikor is úgy ragyogott a Nap, hogy közben szürke volt az ég, szemerkélt az eső és erős szél fújt, fogtam magam és feltekertem SW2...-ból W10 5AP-be, a főnökömhöz, aki eligazított, hogy jövő héten kezdek hétfőn az irodán, és Inka majd mindent megmutat, elmond menet közben. És fogok tréningezni -gondolom 2x 2,5 óra, ahogy ez ebben a szférában ezen a szinten működik-, és megbeszélésekre járni a szoc. szolgálathoz, és én fogom felmérni a házi segítség nyújtás kockázati tényezőit a kliensek lakásán, illetve felügyelni a carer-ek munkáját, ami hálás feladat.. Ez csak egy picivel más, mint amit korábban megbeszéltünk, de mit finnyáskodok, itt tartok, nem? De, szóval, jó lesz ez. És egyébként is csak fél állás.
Mint már mondtam, az időjárás tökéletes volt, egyedül a szél vett vissza a kedvemből, mert azt ki nem állhatom. Sosem fúj hátulról, mindig csak oldalról, akkor is csak balról, és ha szemből érkezik, akkor legalább az egyensúlyom megtartásával nem kell törődni -az szóra sem érdemes, amikor lenyomja a levegőt a torkomon, épp csak ezt nem mondja: "Itt a friss oxigén, harapd csak!"
Heti háromszor járok majd be, ez jelentőset fog dobni ébredező fizikai kondíciómon (upsz, már fél éve bringázom Londonban). Csak meg kell találnom a leggyorsabb, legegyszerűbb utat -még kísérletezgetek-, visszafelé pedig olyan utcákat, amik esetleg, talán nem egyirányúak, vagyis behajtani tilosak nekem, így le tudok jönni rajtuk. Hamar elkezdem majd unni a napi 2-szer 50-40 perc tekerést (40 percre saccolom, amikor már nem térképezek és rutinosabban haladok), szóval akár kezdő francia nyelv leckéket is vehetnék, vagy újrakezdő németet, de ahogy zenét sem hallgatok, ezt se fogom- nem érzem biztonságosnak, ha kizárom a forgalmat. Sajnos. Ez kár.
Megtudtam, hogy két hét múlva pedig sok meztelen ember fog kerekezni a belvárosban, mintegy 10 km-es útvonalon, a World Naked Bike Ride keretében, és hát fűzöm a körülöttem lévőket, hogy menjünk! Tavaly láttam őket a Trafalgar-on, annyira röhögtünk, akkor azt mondtam, ezt én is ki akarom próbálni, annyira vicces lenne...Gyereknek érezhetnénk magunk megint (beugrott, hogy van rólam egy korai fotó, amikor egy bugyiban ülök vmi még talán orosz gyártású, újonnan kapott biciklimen az udvarunkon, próbálgatom, és koncentrálok a pedálokra...)
A Vanishing point-ról, Ádám almáiról és a sweet potato-val való szerelembe esésünkről pedig majd máskor írok, ha eszembe jut.
Nah, ezen a szép verőfényes kora délutánon, amikor is úgy ragyogott a Nap, hogy közben szürke volt az ég, szemerkélt az eső és erős szél fújt, fogtam magam és feltekertem SW2...-ból W10 5AP-be, a főnökömhöz, aki eligazított, hogy jövő héten kezdek hétfőn az irodán, és Inka majd mindent megmutat, elmond menet közben. És fogok tréningezni -gondolom 2x 2,5 óra, ahogy ez ebben a szférában ezen a szinten működik-, és megbeszélésekre járni a szoc. szolgálathoz, és én fogom felmérni a házi segítség nyújtás kockázati tényezőit a kliensek lakásán, illetve felügyelni a carer-ek munkáját, ami hálás feladat.. Ez csak egy picivel más, mint amit korábban megbeszéltünk, de mit finnyáskodok, itt tartok, nem? De, szóval, jó lesz ez. És egyébként is csak fél állás.
Mint már mondtam, az időjárás tökéletes volt, egyedül a szél vett vissza a kedvemből, mert azt ki nem állhatom. Sosem fúj hátulról, mindig csak oldalról, akkor is csak balról, és ha szemből érkezik, akkor legalább az egyensúlyom megtartásával nem kell törődni -az szóra sem érdemes, amikor lenyomja a levegőt a torkomon, épp csak ezt nem mondja: "Itt a friss oxigén, harapd csak!"
Heti háromszor járok majd be, ez jelentőset fog dobni ébredező fizikai kondíciómon (upsz, már fél éve bringázom Londonban). Csak meg kell találnom a leggyorsabb, legegyszerűbb utat -még kísérletezgetek-, visszafelé pedig olyan utcákat, amik esetleg, talán nem egyirányúak, vagyis behajtani tilosak nekem, így le tudok jönni rajtuk. Hamar elkezdem majd unni a napi 2-szer 50-40 perc tekerést (40 percre saccolom, amikor már nem térképezek és rutinosabban haladok), szóval akár kezdő francia nyelv leckéket is vehetnék, vagy újrakezdő németet, de ahogy zenét sem hallgatok, ezt se fogom- nem érzem biztonságosnak, ha kizárom a forgalmat. Sajnos. Ez kár.
Megtudtam, hogy két hét múlva pedig sok meztelen ember fog kerekezni a belvárosban, mintegy 10 km-es útvonalon, a World Naked Bike Ride keretében, és hát fűzöm a körülöttem lévőket, hogy menjünk! Tavaly láttam őket a Trafalgar-on, annyira röhögtünk, akkor azt mondtam, ezt én is ki akarom próbálni, annyira vicces lenne...Gyereknek érezhetnénk magunk megint (beugrott, hogy van rólam egy korai fotó, amikor egy bugyiban ülök vmi még talán orosz gyártású, újonnan kapott biciklimen az udvarunkon, próbálgatom, és koncentrálok a pedálokra...)
A Vanishing point-ról, Ádám almáiról és a sweet potato-val való szerelembe esésünkről pedig majd máskor írok, ha eszembe jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése