Egy hete -erős túlzással- norvég filmhétvégét csináltunk, és megnéztük az I am Dina (svéd-norvég-dán?) és a Bothersome man -norvég-izlandi?- című filmeket. Míg nekem a Dina tragikus, vad és néhol már majdnem idegesítő-úgy indul, hogy kislányként egy balesetben megöli az anyját, köszi, addig A kiállhatatlan abszurd és szemtelen, szellemes, és hát nagyon kínos-így élünk "mi", persze "szigorúan szimbolikusan". Nem vagyok "bölcs" befogadó, mindig ellenállok kritikai éllel és szkepszissel, aminek szigorúan csak érzelmi vonatkozása van-mivel a film eszközei tudnak a legintenzívebb és legkomplexebb hatást gyakorolni az emberre, ezért itt vagyok a legóvatosabb-mondhatni paranoid befogadó vagyok. Mindegy, A kiállhatatlan nagyon jó film, tiltakoztam ellene közben, de nagyon jó, azt még meg fogom nézni, a Dina vagyok-ot nem hiszem, de azt is érdemes, legalább egyszer. Az tényleg jó a sakndináv filmek többségében, hogy olyan nyersek, természetesek, szikárak. Olyan tágasak, lehet, hogy a népsűrűségükkel függ össze?
Múlt héten ború okán kulturálódási igényünket kilúgoztuk, elnapoltuk.
Valószínűsítem, h egyik lakótársunk influenzás lett (láz, köhögés, levertség) bár ő azt mondta, szerinte nem, mindegy, pár nap alatt jobban lett, most már jól van, szerencsére.
Bence is meggyógyult, az ő esetében nem gondoltuk, h influenza, mert nem volt láza, és elmondása szerint egy évben kb max 2szer vmi rámegy a torkára, hurutos lesz, majd a tüdejére-de ő is jól van.
A kliensemmel való munka kezd egyfajta pszichológiai hadviselést okozni, nehezen húzok határokat, a viselkedése sokszor kiborító, lassan készülök arra, hogy azt mondjam neki, nekem nem kell vele dolgoznom, igazán nem, de valójában ez egy olyan komplex probléma, amitől el kellene határolódnom, mert nem az enyém és akkor nem viselne meg érzelmileg.
Jobb napjainkon csak összeesküvés-elméletekről, túlnépesedésről, az oktatási és eü rendszerek szándékos leépítéséről esik szó (mindegyik témában van jó sok igazság, ezekről még "szívesen" el is csevegek vele), de picit hergel, ez a NAGY megvilágosodás a részéről: nem volt minden tendencia ugyanilyen 800 -2000 -10 000 évvel ezelőtt? Írni csak a szerzetesek tudtak, az analfabétizmus kínánatos dolog volt a középkorban is-az emberek dolgoznak, esznek, ürítenek, alszanak, nemzenek-ez pont elég. Most funkcionális analfabétizmus van, szupermarketek-a fogyasztás templomai, kedvenc szakdolgozat témám-, márkák, amiket megveszünk, kocsik, amik fontosak, ezek személyazonosságot adnak nekünk, nézzük a "felemelő" sorozatokat -már aki, najó, a Dextert én is végig, 2 évadot, és?- nem kell gondolkodni, önálló véleményt formálni, és akkor mi van? Mit kell erre úgy belelkesülni? Ez felfedezés? A másik "kedvencem", amikor olyanokkal jönnek, hogy nem is volt holokauszt (ez aljasság), meg Obamat az arabok pénzelik, és ha így van? Az interneten felszedett, gyűjtött baromságokról honnan tudják, hogy igazak, ott voltak? Mért kell elhinni mindent szemetet? Hát mert ezek felborzolják a hormonháztartást, nem unatkozik az ember, azt tudja mondani, hogy felnyílt a szeme, végre hisz vmiben, ősi ösztönös vágya kielégül, tud csatlakozni vmihez, és modern! Haladó!
Nem is szeretek ilyen dolgokba bocsátkozni, bár nagyon tanulságosak.
A racionális dolgok: az infó, a tudás hatalom, a háború mindig gazdasági érdek, valójában mindig más történik, mint amivel etetnek, de ezért még nem fogom a Mátrix hőseinek érezni magam, és csalóka, bár hiába láttam, attól még nem leszek az!
Szóval, van új a Nap alatt? Nincs, csak maximum minden gyorsabb. Őrült gyors. Vannak más lények az univerzumban? Persze, gőg lenne azt hinni, h nem. Jönnek bolygók, becsapódni a Földbe, csak úgy? Jah, könnyen meglehet. És? Mindenki éli az életét, csiszolgatja magát, küzd, szeret, eszik, alszik, ürít. Szép. Tanulni kell, ennyi, aztán vége.
Nah, ezt majd kibővítem, tematizálom, megszerkesztem, illetve retorikailag megkomponálom, és majd előadom a Speaker's Cornernél, a Hyde Parkban-majd nagy sikert aratok. Persze. Persze
Most megyek a postára, szétküldöm a szerelmes leveleimet, vigye csak a szél, vigye.
Múlt héten ború okán kulturálódási igényünket kilúgoztuk, elnapoltuk.
Valószínűsítem, h egyik lakótársunk influenzás lett (láz, köhögés, levertség) bár ő azt mondta, szerinte nem, mindegy, pár nap alatt jobban lett, most már jól van, szerencsére.
Bence is meggyógyult, az ő esetében nem gondoltuk, h influenza, mert nem volt láza, és elmondása szerint egy évben kb max 2szer vmi rámegy a torkára, hurutos lesz, majd a tüdejére-de ő is jól van.
A kliensemmel való munka kezd egyfajta pszichológiai hadviselést okozni, nehezen húzok határokat, a viselkedése sokszor kiborító, lassan készülök arra, hogy azt mondjam neki, nekem nem kell vele dolgoznom, igazán nem, de valójában ez egy olyan komplex probléma, amitől el kellene határolódnom, mert nem az enyém és akkor nem viselne meg érzelmileg.
Jobb napjainkon csak összeesküvés-elméletekről, túlnépesedésről, az oktatási és eü rendszerek szándékos leépítéséről esik szó (mindegyik témában van jó sok igazság, ezekről még "szívesen" el is csevegek vele), de picit hergel, ez a NAGY megvilágosodás a részéről: nem volt minden tendencia ugyanilyen 800 -2000 -10 000 évvel ezelőtt? Írni csak a szerzetesek tudtak, az analfabétizmus kínánatos dolog volt a középkorban is-az emberek dolgoznak, esznek, ürítenek, alszanak, nemzenek-ez pont elég. Most funkcionális analfabétizmus van, szupermarketek-a fogyasztás templomai, kedvenc szakdolgozat témám-, márkák, amiket megveszünk, kocsik, amik fontosak, ezek személyazonosságot adnak nekünk, nézzük a "felemelő" sorozatokat -már aki, najó, a Dextert én is végig, 2 évadot, és?- nem kell gondolkodni, önálló véleményt formálni, és akkor mi van? Mit kell erre úgy belelkesülni? Ez felfedezés? A másik "kedvencem", amikor olyanokkal jönnek, hogy nem is volt holokauszt (ez aljasság), meg Obamat az arabok pénzelik, és ha így van? Az interneten felszedett, gyűjtött baromságokról honnan tudják, hogy igazak, ott voltak? Mért kell elhinni mindent szemetet? Hát mert ezek felborzolják a hormonháztartást, nem unatkozik az ember, azt tudja mondani, hogy felnyílt a szeme, végre hisz vmiben, ősi ösztönös vágya kielégül, tud csatlakozni vmihez, és modern! Haladó!
Nem is szeretek ilyen dolgokba bocsátkozni, bár nagyon tanulságosak.
A racionális dolgok: az infó, a tudás hatalom, a háború mindig gazdasági érdek, valójában mindig más történik, mint amivel etetnek, de ezért még nem fogom a Mátrix hőseinek érezni magam, és csalóka, bár hiába láttam, attól még nem leszek az!
Szóval, van új a Nap alatt? Nincs, csak maximum minden gyorsabb. Őrült gyors. Vannak más lények az univerzumban? Persze, gőg lenne azt hinni, h nem. Jönnek bolygók, becsapódni a Földbe, csak úgy? Jah, könnyen meglehet. És? Mindenki éli az életét, csiszolgatja magát, küzd, szeret, eszik, alszik, ürít. Szép. Tanulni kell, ennyi, aztán vége.
Nah, ezt majd kibővítem, tematizálom, megszerkesztem, illetve retorikailag megkomponálom, és majd előadom a Speaker's Cornernél, a Hyde Parkban-majd nagy sikert aratok. Persze. Persze
Most megyek a postára, szétküldöm a szerelmes leveleimet, vigye csak a szél, vigye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése