Letekertünk Brightonba szombaton-113 km összesen

Egy közepes sokkott okozott, konkrétan egy tortúra volt, főleg ahogy kezdődött. Kölcsönkértük Ferencke high tech gps-ét, h majd azon a szép úton menjünk, amit ő is követett, csupa mező, farm, erdő, rét, ez volt a terv: ZÖLDBEN LENNI. Az elején Bence kiakadt, h nem tudja élvezni a tájat, mert állandóan a gps-t nézi, meg irtó lassan regált, 2-4 km-rel arrébb, ha rossz helyen fordultunk le. Én állandóan azt kérdezgettem, jó-e az irány- felkészületlenek voltunk, nah, én meg nő. Persze későn is indultunk, nagyon, és csak 25 km volt kiérni a városból, 11.30 körül hagytuk el a wandsworthi bringaboltot, ahova még be kellett ugrani. Összesen 113 km-t mentünk aznap. Gatwick után, erőnk teljében, akkor voltunk kb 50 km-nél, már végképp nem sikerült megtalálni AZ UTAT, a szépet, zöldet, jót, így azt javasoltam menjünk az A23-on (csak menjünk már, haladjunk, mert eltelt a fél nap, és sehol sem vagyunk) Az eredmény tragikomikus lett, kár, h nem volt hozzá humorom, 3 óra után teljesen kikészültem a kocsik hangzavarától, fingom nem volt, mennyi van még hátra, a pszichém nem bírta, h így elszúrtuk. A sok visszafordulást az elején, az A23-ason meg 1-2 km-ig bringaút, aztán vissza az útra, aztán megint uaaez, de akkor is hallottuk az autókat, az iszonyú, senkinek nem kívánom azt a hangzavart. Így én kétszeri hisztiroham és könnyek között, Bence pedig tűrve engem, kettecskén, vmivel 6 előtt leértünk Brightonba. Olyan h hátsó defekt, az nüansz, meg se jegyzem, akkor még boldogok voltunk, vagyis én, B. tudta, h sírás lesz a vége. v sejtette, h kemény lesz. Végül is megcsináltuk, amihez én ragaszkodtam, jó nagyot aludtunk, ettünk fertelmesen rossz burgert a parton, fagyit, B fish and chips-et, és vonattal visszaértünk 9-re, kb.
Legközelebb korábban indulunk, ami mindig vágyam, de sosem jön össze aMásik Felem rutinja miatt, és átnézzük az utat, legalább egyszer, és B. is megszokja azt a hülye gps-t-vagy anélkül megyünk.
A fotók fordított időrendi sorrendben, persze.