Ím lőn harmadik blogom születése. Két korábbi már kimúlt, hiába, notórius újrakezdő vagyok. Mondhatom azt is, hogy az előző két "füzet" betelt. Nem tévesztek sokat. Mimosa, mert használom a növény olaját, és egyébként is passzol hozzám. Egyre inkább. Nah, most március 18-án lesz egy éve, hogy kijöttem Londonba egy túrahátizsákkal, és mivel az évforduló közeleg, ideje lesz összefoglalni egy-két dolgot.
Sokkal több cuccom van azóta, van gekkós fülbevalóm, meg biztosításom, meg regisztráltam bevándorlásiéknál, dől a lé a bankszámlámra, és 3 havonta körutazásokat teszek a világ körül-az utolsó kettő sajnos nem igaz...még!:D Laktam ez idő alatt...: Annuséknál kezdtem Manor Housenál-1 hónap, majd a híres Turnpike Lane-5 hónap: (eddig ez észak-kelet) itt ismerjedtünk meg Bencével (szegén pára:), majd 1 hónap Kelet-London, Mile End, Csabánál, míg ő otthon Bükközött, aztán Kilburn(észak-nyugat)- 3 hónap a csehekkel, Martin nevű, masszív húsevő, szőke cseh kollégám ajánlotta szobájukat ott nekünk, innen most pénteken költöztünk le Dél-Londonba, Streathambe. Igen, kicsit őrültnek tűnik ez a sok költözés, haszna annyi, hogy csomó részét ismerem már Londonnnak, ez jó. Kilburn is nagyon jó volt, de piszok drágán laktunk, ami nem éri meg, minek? Télikert, csinos nappali, tuti kert ide vagy oda, de nah, felesleges.
Bencével élünk édes kettesben, ő egy nagyon drága budapesti fiú, és most biciklit szerel Claphamben az Evans Cyclesnél- ez volt az egyik ok, h délre jöttünk, a másik, hogy én tényleg le akartam ide költzöni, vmi olyasmi érzéssel, hogy tiszta lap, északot bejártam keresztül kasul, keletről nyugatra, bedolgoztam, volt magánéleti dráma is ott, meg minden, a távoli-ismeretlen dél viszont hívogató nyugalommal kacsingatott felém :D(idióta) Úgyhogy terv teljesítve, helyes kis helyre költöztünk, és persze kevesebbért lakunk, ami szintén fő szempont.
Hát a munkáról jobb nem beszélni most, még mindig support worker vagyok, és agencyvel dolgozom, többnyire és házi segítségnyújtok, és azért nem szocmunka, mert halogatom a regisztrálást a GSCC-nél, tartok tőle, h még mindig kevés a nyelvtudásom a szükségesnél, de inkább túlparázom, mégis, akkor lennék nyugodt, ha már beástam volna magam egy terület szabályozásába, olyan területbe, amit szeretnék csinálni...de nem tudom, még, hogy mit szeretnék...Jó kifogás, mi? Nah, legyen az, hogy elég időt adok magamnak...hogy a megfelelő kapu elé kerüljek utamon...(Jut eszembe, ismeritek A törvény kapujában-t Kaffkától? Nah, olykor szorít engem az a sztori:) Mindegy, néha koravénként, néha pedig későn-érőként vezetem az életem, ezt be kell látnom. De a munkakeresés, interjúidőpontok egyeztetése, majd lemondása, és azokon való megjelenés , valamint tréningek elvégzése egyfajta hobbimmá vált, kezdem azt érezni.
Vettem egy csinos kis versenybringát az ebayn egy pár hete, úgyhogy már nem a Martinéval járok, vonattal lementünk érte Bencével Littlehamptonba, olyan kis drága, gyors, piros, szép! Aztán múlt hét szerdán holt fáradtan 11-kor meg kellett tanulnom defektet javítani Bencétől, majdnem toporzékoltam, hogy hagyjon ilyen hülyeségekkel, meg nem éjjel kell ezt, de ő végtelen türelemmel azt modta, hogy muszáj és különben meg lelakatolja a biciklim, mert nem akarja, hogy olyan lány legyek, aki még egy defektet sem tud megjavítani...nahát én akkor semmi másra nem vágytam, mint hogy "olyan" lány legyek...amilyen egyébként nem vagyok. Aztán eljött a nagy nap tegnap, dupla defekt, messze délen az otthonunktól...vasárnap.... nah, volt nálam belső, meg pumpa, elkezdtem csinálni az utcán, egy szélmentes zug nem volt, se kávézó, semmi, a bringásruha meg nem meleg, ha nem tekersz benne, és mivel nem teljesítettem a kurzust tökéletesen, ezért nem tudtam megcsinálni, azt csak később vettem észre, hogy dupla defekt, és csak egy belsőm volt...úgyhogy 40 perc után, majd' megfagytam, majd' elhaltam, hazaindultam a vállamon a bringával... hazasétáltam... fél 7re otthon is voltam. Aztán átvettük megint, este 11kor, már örömmel... nos, tényleg nagyon egyszerű a belső kicserélése, szobában, melegben igazán szórakoztató, hideg szélben, hóban az utcán már nem olyan jó...de legközelebb menni fog. Eltökélt vagyok, mint mindig.
Sokkal több cuccom van azóta, van gekkós fülbevalóm, meg biztosításom, meg regisztráltam bevándorlásiéknál, dől a lé a bankszámlámra, és 3 havonta körutazásokat teszek a világ körül-az utolsó kettő sajnos nem igaz...még!:D Laktam ez idő alatt...: Annuséknál kezdtem Manor Housenál-1 hónap, majd a híres Turnpike Lane-5 hónap: (eddig ez észak-kelet) itt ismerjedtünk meg Bencével (szegén pára:), majd 1 hónap Kelet-London, Mile End, Csabánál, míg ő otthon Bükközött, aztán Kilburn(észak-nyugat)- 3 hónap a csehekkel, Martin nevű, masszív húsevő, szőke cseh kollégám ajánlotta szobájukat ott nekünk, innen most pénteken költöztünk le Dél-Londonba, Streathambe. Igen, kicsit őrültnek tűnik ez a sok költözés, haszna annyi, hogy csomó részét ismerem már Londonnnak, ez jó. Kilburn is nagyon jó volt, de piszok drágán laktunk, ami nem éri meg, minek? Télikert, csinos nappali, tuti kert ide vagy oda, de nah, felesleges.
Bencével élünk édes kettesben, ő egy nagyon drága budapesti fiú, és most biciklit szerel Claphamben az Evans Cyclesnél- ez volt az egyik ok, h délre jöttünk, a másik, hogy én tényleg le akartam ide költzöni, vmi olyasmi érzéssel, hogy tiszta lap, északot bejártam keresztül kasul, keletről nyugatra, bedolgoztam, volt magánéleti dráma is ott, meg minden, a távoli-ismeretlen dél viszont hívogató nyugalommal kacsingatott felém :D(idióta) Úgyhogy terv teljesítve, helyes kis helyre költöztünk, és persze kevesebbért lakunk, ami szintén fő szempont.
Hát a munkáról jobb nem beszélni most, még mindig support worker vagyok, és agencyvel dolgozom, többnyire és házi segítségnyújtok, és azért nem szocmunka, mert halogatom a regisztrálást a GSCC-nél, tartok tőle, h még mindig kevés a nyelvtudásom a szükségesnél, de inkább túlparázom, mégis, akkor lennék nyugodt, ha már beástam volna magam egy terület szabályozásába, olyan területbe, amit szeretnék csinálni...de nem tudom, még, hogy mit szeretnék...Jó kifogás, mi? Nah, legyen az, hogy elég időt adok magamnak...hogy a megfelelő kapu elé kerüljek utamon...(Jut eszembe, ismeritek A törvény kapujában-t Kaffkától? Nah, olykor szorít engem az a sztori:) Mindegy, néha koravénként, néha pedig későn-érőként vezetem az életem, ezt be kell látnom. De a munkakeresés, interjúidőpontok egyeztetése, majd lemondása, és azokon való megjelenés , valamint tréningek elvégzése egyfajta hobbimmá vált, kezdem azt érezni.
Vettem egy csinos kis versenybringát az ebayn egy pár hete, úgyhogy már nem a Martinéval járok, vonattal lementünk érte Bencével Littlehamptonba, olyan kis drága, gyors, piros, szép! Aztán múlt hét szerdán holt fáradtan 11-kor meg kellett tanulnom defektet javítani Bencétől, majdnem toporzékoltam, hogy hagyjon ilyen hülyeségekkel, meg nem éjjel kell ezt, de ő végtelen türelemmel azt modta, hogy muszáj és különben meg lelakatolja a biciklim, mert nem akarja, hogy olyan lány legyek, aki még egy defektet sem tud megjavítani...nahát én akkor semmi másra nem vágytam, mint hogy "olyan" lány legyek...amilyen egyébként nem vagyok. Aztán eljött a nagy nap tegnap, dupla defekt, messze délen az otthonunktól...vasárnap.... nah, volt nálam belső, meg pumpa, elkezdtem csinálni az utcán, egy szélmentes zug nem volt, se kávézó, semmi, a bringásruha meg nem meleg, ha nem tekersz benne, és mivel nem teljesítettem a kurzust tökéletesen, ezért nem tudtam megcsinálni, azt csak később vettem észre, hogy dupla defekt, és csak egy belsőm volt...úgyhogy 40 perc után, majd' megfagytam, majd' elhaltam, hazaindultam a vállamon a bringával... hazasétáltam... fél 7re otthon is voltam. Aztán átvettük megint, este 11kor, már örömmel... nos, tényleg nagyon egyszerű a belső kicserélése, szobában, melegben igazán szórakoztató, hideg szélben, hóban az utcán már nem olyan jó...de legközelebb menni fog. Eltökélt vagyok, mint mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése