szerda, február 18, 2009

TO WHOM IT MAY CONCERN

Háhhh, de boldog vagyok, megkaptam első privát, apró-kis referenciám, klienstől, múlt csütörtökön kértem, ma elsőbbségivel megjött Svájcból. Igazából kérhettem volna másoktól is, de túl komplikáltnak tűnt, vagy nem is tudom, mire kérjek azoktól, akikkel csak heti pár órát dolgoztam....ide szépen bepötyögöm, olvassátok, természetesen az adatvédelmi előírásokat betartom, szóval rövidítek, meg ilyenek:)

"Ms Eva Ihasz, resident in................, has been looking after my wife R. as professional carer during a period of several weeks between November 2008 and January 2009.
My wife was recovering from cancer and she had limited mobility and speech impairment. During all this period Eva has been very caring, professional and able to build-up with my wife a relationship of respect and trust. She is a proactive carer, always ready to do the extra effort to improve the quality of life of the person she looks after. I am personally very grateful to Eva and I am very happy to provide her with this reference. I wish her all the best in her future employment.
Do not hesitate to contact me in case you wish further information.

Yours faithfully,
J. D."
(itt pedig még egy neves cégnév van feltüntetve, aminek az elnöke J.)

Igazából nem kell sok ész ehhez a munkához, csak jóérzés és némi természetes intelligencia, meg intuíció, érzékenység, ennyi. Az pedig kicsit megviselt, h láttam vkit teljesen leépülni 2 hét alatt, minden lelki terhével, a reménytelenséggel, hogy ez már csak felkészülés a halálra...egy 6 éve diagnosztizált agytumorról van szó....6 évet adtak az orvosok neki, ami tavaly telt le, a nyáron majdnem meghalt...mindegy, moderált optimizmus és lelkesedés az új kemoterápiához, ez kell most, és hegyi levegő, és az, hogy végre önállóan éljen a férjével, mellőzve mindenféle health care teamet...
Egy ilyen team amúgy olykor 10 főből is állhat, különböző területekről összeverődve, majd egyszer elmesélem, most nem.
Ma munka után voltam még állásinterjún Lewishamben, a Chelsea Bridge környékén dolgoztam, onnan bringáztam a helyszínre, le-fel, szép, dombos környék, vannak jó kis emelkedők. (hogy milyen csudaklassz dolgokat láttam, majd azt is leírom, de most nem)...Igazából csak azért mentem, mert olyan kedves volt velem a hölgy a telefonban, meg Dél-Kelet Londonban még nem jártam, és szeretek interjúra menni, rutint ad, és amúgy is jó kis edzés bringával. Aha, nagyon jó volt, nem a szokásos sablon interjú, motiváció és készségspecifikus volt, igen, a legtöbb, amin voltam eddig, nem így festett, hanem mindig unalmas tesztek, és kész, de azok is gagyik,-de igazán- szóval ez legalább közeledett egy normális állásinterjú feltételeihez...A hölgy nagyon örült, hogy szocmunkás hátterem van, neki alkohol rehabbal volt tapasztalta, de ő occupational therapist. Amiért mégsem kezdek dolgozni velük az az, hogy ők csak live-in care-rel foglalkoznak, én viszont Bencével élek, és ez így van jól:),...nem tudom, hogy nem derült ez ki a honlapjukból számomra, de azt mondta a hölgy, én vagyok a 3., akinek ez nem volt nyilvánvaló az utóbbi időben, tehát nekik is korrigálniuk kell vmit (teszem hozzá se a telefonban, se emailen nem mondta, mindegy, egyáltaalán nem volt elvesztegetett idő)
Jah, viszont azt mondta, jelentkezzem betanulói szoc. munkás állásra a helyi szocirodánál, mert sok ilyet keresnek, amíg nincs meg a regisztrációm a GSCC-nél, vagy az akkreditált diplomám, addig is tanulom a dörgést...rendes tőle, nem? Szépen, fáradtan hazatekertem, szép idő volt, sötétedett, holnap is dolgozom, hosszú napom lesz... mára már meg is főztem a vacsorát, holnap úgysem fogok, nah valahogy így.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése