A héten rekordokat döntögetek a napi, londoni, munkaidőbeli kerékpározással- ingecskében, harisnyában, ügyelve, h szalonképes maradjon a külsőm- 50 km fölé emelkedett a napi penzum, tegnap és előtte, összejött, nah. Nagy uais a para, h nem frissítettek a kliensek aktái, kellőképpen, és ellenőrzéseket kapunk hamarosan, úgyhogy buldózer módjára kell bepótolni a több hónapos, nem ritkán éves lemaradásokat. Ilyenkor jönnek a fiatal kolléganők, akik mozgékonyak, nem átallanak menni egyik helyről a másikra beszerezni a szükséges információkat...
Most jól megérdemelt szünetemet töltöm, de az agyam sajog a sok tennivalótól (kicsit a lábaim is) és hehe: tegnap elkezdett tikkelni a jobb szemem. Egyszerűen képtelenség, h ki tudjam magam piheni, amióta visszajöttünk a szabiról, nem volt egy nyugodt hétvégém. A tavalyi nyár hasonló volt, szóval v gyorsan kitalálok vmit, vagy..... nem.
Már arra is gondoltam, holnap tömeg közlekedek, de egyszerűen nem fog rávinni a lélek.
Jah, az nagyon vicces volt, hétfőn balesettel indítottam a napot, belementem egy fehér transitba, mert én barom, több mint 35-tel mentem le a lejtőn, kocsi előttem féklámpa, hirtelen megáll, és nem tudtam időben lefékezni, az ütközés előtti 2 másodpercet lassítva éltem meg, és elfogadtam, h ez bizony totál telibe, és esés lesz. Furcsa volt, mert nem féltem úgy, mint a legelsőnél, amikor elütöttek, ott is láttam, h ez ennyi, mondjuk az nem is az én hibám volt, és totál váratlanul élt. Az az érdekes, h direkt korábban indultam el otthonról, és megfogadtam, h szépen fogok kerekezni, nem megyek gyorsan, nem versenyzek, élvezem az időt, de vmi oknál fogva, a zöldhullám is közre játszott, nem figyeltem, h rá, h gyorsan megyek, reggeli forgalomban. A még furább, azt álmodtam, akkorra virradóra, h két ismerősöm azt mondta, rossz a hátsó kerekem, és nem biztonságos a bringám, én viszont hetykén válaszoltam, h Bence pont fűzött nekem hátsó kereket, úgyhogy ez nem jött be (egyébként nem). Valójában a fékeim nem szuperáltak vmi nagyon jól.
Egyébként csak belementem az autóba, fejjel 3szor megblónitottam a kocsit (most már sosem fogok azon gondolkodni, h inkább nem vennék sisakot, néha), a lendület , erő ilyen komikusan vezetődött le, mint a Tom és Jerryben, bringa fel, majd oldalra eldőltünk. A transit szóra sem méltatta a dolgot, egy autó megállt mellettem és a srácok megkérdezték, h jól vagyok-e, és mondtam, h azt hiszem, igen. Gyorsan felkeltem, nevetve, és remegő térdekkel, kalapáló szívvel-adrenalin löket. Láncot fel, ülést megigazítani, a kormányom lement kicsit. Jah, mázli, a harisnyámon induripinduri szakadás a térdemnél, kis prezúr, véraláfutás, meg a sípcsontom, ennyi. Kis sebfertőtlenítés az irodán, ennyi.
Óvatosabbnak kell lennem, sokkal.
Most jól megérdemelt szünetemet töltöm, de az agyam sajog a sok tennivalótól (kicsit a lábaim is) és hehe: tegnap elkezdett tikkelni a jobb szemem. Egyszerűen képtelenség, h ki tudjam magam piheni, amióta visszajöttünk a szabiról, nem volt egy nyugodt hétvégém. A tavalyi nyár hasonló volt, szóval v gyorsan kitalálok vmit, vagy..... nem.
Már arra is gondoltam, holnap tömeg közlekedek, de egyszerűen nem fog rávinni a lélek.
Jah, az nagyon vicces volt, hétfőn balesettel indítottam a napot, belementem egy fehér transitba, mert én barom, több mint 35-tel mentem le a lejtőn, kocsi előttem féklámpa, hirtelen megáll, és nem tudtam időben lefékezni, az ütközés előtti 2 másodpercet lassítva éltem meg, és elfogadtam, h ez bizony totál telibe, és esés lesz. Furcsa volt, mert nem féltem úgy, mint a legelsőnél, amikor elütöttek, ott is láttam, h ez ennyi, mondjuk az nem is az én hibám volt, és totál váratlanul élt. Az az érdekes, h direkt korábban indultam el otthonról, és megfogadtam, h szépen fogok kerekezni, nem megyek gyorsan, nem versenyzek, élvezem az időt, de vmi oknál fogva, a zöldhullám is közre játszott, nem figyeltem, h rá, h gyorsan megyek, reggeli forgalomban. A még furább, azt álmodtam, akkorra virradóra, h két ismerősöm azt mondta, rossz a hátsó kerekem, és nem biztonságos a bringám, én viszont hetykén válaszoltam, h Bence pont fűzött nekem hátsó kereket, úgyhogy ez nem jött be (egyébként nem). Valójában a fékeim nem szuperáltak vmi nagyon jól.
Egyébként csak belementem az autóba, fejjel 3szor megblónitottam a kocsit (most már sosem fogok azon gondolkodni, h inkább nem vennék sisakot, néha), a lendület , erő ilyen komikusan vezetődött le, mint a Tom és Jerryben, bringa fel, majd oldalra eldőltünk. A transit szóra sem méltatta a dolgot, egy autó megállt mellettem és a srácok megkérdezték, h jól vagyok-e, és mondtam, h azt hiszem, igen. Gyorsan felkeltem, nevetve, és remegő térdekkel, kalapáló szívvel-adrenalin löket. Láncot fel, ülést megigazítani, a kormányom lement kicsit. Jah, mázli, a harisnyámon induripinduri szakadás a térdemnél, kis prezúr, véraláfutás, meg a sípcsontom, ennyi. Kis sebfertőtlenítés az irodán, ennyi.
Óvatosabbnak kell lennem, sokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése