kedd, február 16, 2010

Téli biciklizés

Unom már. Mindig esik, fúj a szél-már annak örülök, ha csak kicsit esik, és a madarak énekelnek reggel, majd megyek át a Clapham parkon -itt jön a muris rész- ahol a libák, kacsák kicsit lassan reagálnak a közeledő kerékpárosra, ennél csak a galambok hülyébbek: néha tényleg azt hiszem, h elütök egyet.
Szóval nem olyan vicces így 35 km-eket tekerni munkába oda-vissza, egy bizi napon ez 40 fölé megy, ha több gondozási tervet veszek fel. Közelebbi helyet kell találnom. Tavasszal, nyáron élvezem, fitten tart, de most már inkább csak púp a hátamon.
Valahogy téli bringás cipőt sem sikerült venni, nem tudom, mért, így a fehér, montis Scottal és kamáslival vittem a telet, meg aztán pót zoknival, váltócipővel, váltó nacival az irodában. És esőnadrágot sem, a régim valahol Réka padlásán lehet, csak kabim van, gore.
És most is úgy esik....blaaaaeee
Azt azért nem értem, hogyan képesek az angolok itt mínusz 1fokban rövidnadrágban biciklizni, érted??? mezítelen lábakkal??? lesz nekik térdízületük 5 év múlva, v teljesen más a genetikájuk, v egyszerűen csak hozzászoktak? Vajon a New York-iak is így bicikliznek télen, ősszel?
Azt hiszem otthon, mínusz 12ben nem mennék ennyit, tuti nem, vmit kitalálnék. Pedig nem vagyok egy meleg éghajalt szerető sem, nem tudok pl napozni, sose tudtam, az átmeneti évszakok az enyéim, plusz még a hó, de ez az eső kikészít most már a biciklin. Valójában nagyon szeretem az esőt, azonban, pedig...
Tessék sütni, Nap! Azt hiszem kezdek "megőrülni"...:), igazából csak nem ér elég szellemi inger, az a baj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése