Tegnap hazaestem S.től 9 körül, B. azzal fogadott, megyünk-e akkor ma buliba, F. kérdi, jah, megyünk, mikor, mivel, mert tömegközlekedéssel nem vagyok hajlandó, az 1-1,5 óra, míg bringával uaez fél, és mint tudjuk, az idő csodás dolog. Ha van belőle sok, várni meg utálatos. Vagy csak menjünk át sütizni, Zs. most sütött finom piskótát, meg van citromízű -banán- vagyis töklekvár. Aztán F. lemondta:(, mert majd inkább jövő héten Matter, mi meg, mi meg nem indultunk tovább (későn is érkeztünk).
Némi huzavona után viszont az éjjeli bringázásnál döntöttünk, Greenwich felé. A hiúság kitűnő katalizátor. Mivel úgy alakult az este, hogy nem lett semmi, el is ment a kedvem minden továbbitól, de 11re felébredtem, és akartam csinálni vmit, nehogy már csak alvás, az snassz lenne! Éjjel bringázni meg egyszerűen csak k*rva jó, szóval minden világnyűgöm ellenére legyen Greenwich, egyáltalán nem vészes Brixton-Streathamből.
Az én követem B.-t sorrend felcserélődni látszik lassan... "racionális" okokból. 1. gyorsabbak vagyunk, ha én vagyok elöl, 2. motiváltabban bicózom 3. jobb a kedvem. Sokat vitatkoztunk még az elején, amíg nem szoktuk meg egymást, vagyis én őt, mindig nyösztetett, hogy közelebb legyek hozzá, az oké, h neki megy a 3 cm-es keréktávolság tartása, de én veszélyesnek tartom, plusz ha nagy ritkán mögém került, sokszor miatta nem láttam, hogy jön-e vmi, ha kanyarodni akartam, meg ilyenek, és mint tudjuk, én nem vagyok az a türelmes, csendes típus, hanem morgok, csaholok, harapok. Vagy pl. én szeretek a kresz szabályai szerint közlekedni (kivéve a piros lámpát, azon bármikor átmegyek, ha nincs semmi, ha rendőrautó van a közelben, akkor nem), de B.-t ez hidegen hagyja. Ez még vmi korábbról kialakult futár"komplexus" lehet. Plusz felhúzott az is, ha meglódult előttem számtalanszor, majd számon kérte, hogy kövessem, hát tudod mikor, a te lábadban évek kemény bringázása van, míg én tekergettem Szegeden ide-oda. A te bringád m e g v a n c s i n á l v a, míg az enyém n e m a n n y i r a, plusz, még mindig nem tudok jobb kézzel fékezni a 2 hónappal ezelőtti baleset miatt, röhej. (remélem most már összeforr ez a hüvelykujj, kéne). De ha nem érzem kis tacskónak magam, mert próbálom követni, sokkal jobb minden, lendületes vagyok, magabiztos, kedvvel teli (különben is én vagyok az "esendőbb", nekem kell elöl menni, nem?):D Tehát az új felállás, mindkettőnk hasznára én vagyok elöl.
Tök jó volt az út Greenwichig, totál nem tudtam, hogy át lehet sétálni a Temze alatt ott -és nem csak ott-, hát ez király! A Maritime múzeum előtt kerekeztünk, és fura por lepte el, fújta a szél, mindenütt gépek zaja, meg valószerűtlen fények, először azt hittük renoválnak vmit, de mégsem volt por szaga, v B. azt mondta -locsolnak :D, de nem volt hideg -majd hehe, csak egy filmforgatás kellős közepébe cseppentünk. Megidézték a l o n d o n i k ö d ö t, ami már rég nincs itt.... (oka a klímaváltozás). Az egész múzeum be volt "káderezve" narancssárga ballonszerű csövekkel- a ködgép tartozékaként- és kosztümös alakok magyaráztak egymásnak az udvaron széles gesztusokkal, mint fekete árnyak, nagyon 19. század végi volt az egész. A Temze koszos, de szép éjjel, hűvös szél fújdogált, de kellemes idő, a baj csak annyi volt, ha megálltunk, hirtelen nagyon álmos lettem, úgyhogy időt nem adtunk a romantikának külön kérésemre. Majd hazakerekeztünk a néhány idióta motorbőgető autós és motoros között. Végül a tökéletes zuhany, 3 sor a könyvből és out of action. Mély álmom volt a felszabadító mozgás után, hetek stresszét és két nap szemtelen, folyamatos csokimajszolását hagytam magam mögött, és adtam le az úton. Egy dolog bánt már csak, de annak is megvan a helye.
Jah, és a főnököm felhívott, hogy megkaptam az irodai munkát, a héten menjek be vmikor egyeztetni, hát ez jó hír, jó hír, utálok irodában dolgozni, utálok, bár a free will az free will, valóban, de ezt egyelőre nem tudom befektetni semmibe, tehát örülök. Örülök. És hát élünk, nem csodás?
Meg aztán annyira jó egy egész délutánra kikapcsolni a telefont, szó a vonalon se be se ki...
(Előlem pedig B. hiába dugja el a csokit a rejtekhelyeire jótékonyan, jó szimaton van, ha meg akarom találni, megtalálom, ezt ne feledjétek gyerekek.)
